Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 5-6. szám - Házparcellázás 1. [r.]

44 Megjegyzem azonban, hogy a telekkönyvi fölvételnek ez a módja nem a legszerencsésebb. Számos lefolytatott és a hiányos tkönyvi fölvételek miatt folyton újonnan keletkező per a mellett bizonyít, hogy az egyes-lakásokból, vagy egy-két helyiségből álló házrészeknek az égtájak szerint, a bejárattól jobbra, balra stb. szokásos megjelölése korántsem elégséges. A háznak egy-egy nagyobb átalakítása, a lépcsőház és bejárat áthelyezése, űj közfalak emelése, vagi; ilyenek lebontása éppen elég ok arra, hogy idővel valamely helyiségnek hovátartozásav vitássá váljék. Számos szomorú példát tudnék erre nézve fölhozni. A régi bejegyzéseknél pláne minimális gondot fordítottak az illető lakosztály fekvésének a megvilágítására. Általában megelégedtek efféle bejegyzésekkel: ,,Az I. emeleten egy szoba, egy konyha", vagy ,,a földszinten egy raktár", és hasonlók. (Lásd a •67785/1900. I. M. rendelettel kibocsátott utasítás példáit.) Hogy hol, az emelet vagy földszint mely részén legyen az? Ha egyszerűen „lakást" említett a telekkönyv, hogy hány szobából, milyen helyiségekből áll az? Honnan, merre van a följárás, illetve bejárás? Különösen pedig, hogy illeti-e az illető tulajdonost a telek egy hányadrésze, s ha igen, mennyi? A tatarozás terheit tartozik-e viselni és mily arányban? Mindez nyilt kérdés, a jövő pereinek melegágya maradt. Az újabb gyakorlat javított a helyzeten. Magánosok is, okúivá mások kárán, de főleg a házépítő szövetkezetek, kínos gonddal ügyelnek arra, hogy a lejegyzendő házrész fekvését, annak alkatrészeit, a háztelekből az illető lakás tartozékát képező részt (különösen: nem a felülépítmény képezi a telek tartozékát, hanem fordítva!), a ház többi tulajdonosával közösen használt helyiségeket, a javítási, világítási, karbantartási stb. költségekhez való hazzájárulási arányt, a szolgalmakat a legaprólékosabban kifejezésre juttassák a telekkönyvben. E miatt aztán persze oldalakra terjedő bejegyzések keletkeznek a birtoklapon a könnyű áttekinthetőség rovására. És mindez mégsem elég. A gyakorlat arra a konklúzióra jutott, hogy a házrészek alkatrészeinek pusztán szavakkal való megjelölése nem nyújt kellő jogbiztonságot, nem mutatja az illető lakosztály tiszta képét, az egyes helyiségek nagyságát, térfogatát illetőleg pedig még csak megközelítő fogalmat sem nyújt. Mindezt a hiányt kiküszöbölné a jó telekkönyv egyik leglényegesebb kelléke, egy megfelelő térkép.