Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 5-6. szám - A történeti földközösségek közös ingatlanaiból a községi iskolai alapot illető rész elkülönítésének kérdése

38 Nem tehető föl, hogy a törvényhozás akaratának ez az eredmény megfeleljen, de különben is az idézett szabály szövege a fönt ismertetett föltevésnek helyességét egyenesen kizárja. A törvény szelleméből folyik továbbá, hogy az 1868: XXXVIII. t.-c. 39. §-ának szabálya az úrbéri elkülönítési eljárás során alkalmazást nyer akkor is, ha az úrbéri közös legelőnek, erdőnek vagy nádasnak a földesúrétól elkülönítését tényleg nem is foganatosítják amiatt, mert a volt földesúr a közös ingatlanból őt illető részről a volt úrbéresek javára lemond. (V. ö. a 30/1909. I. M. R. 36. §-át s 66. §-át, az 500/1908. I. M. sz. Utasítás 39. s 54. §-áÜ A törvény ugyanis nyilván csak azt követeli, hogy az úrbéri elkülönítésnek jogi alapja legyen (amit a bíróság állapít meg az úrbéri elkülönítés megengedésével), de nem követeli meg az elkülönítés tényleges foganatosítását. Egyébként az elkülönítés jogilag ebben az esetben is megtörténik, mert hiszen a volt úrbéresek a tulajdonjogot az úrbéri elkülönítés alá eső közös ingatlanból a törvény szerint őket illető részre nézve úrbéri jogon a törvénynél fogva, míg a törvény szeriht a volt földesurat illető részre nézve jogügyletnél (vétel, ajándékozás, csere stb.) fogva szerzik meg. Az 1868: XXXVIII. t.-c. 39. §-a ama kitételének tehát. ,,. . . ahol a tagosítás és a legelőelkiilönítés még ezentúl fog megtörténni" helyesen csak azt az értelmet tulajdoníthatjuk, hogy a törvény a szabály alkalmazhatósága szempontjából az elkülönítésnek csak jogilag, nem pedig tényleg megtörténtét kívánja meg. Az idézett szabály alkalmazhatósága szempontjából az elkülönítés tényleges foganatosításának megkívánása azt a következményt vonná maga után, hogy a kérdéses szabály nem volna alkalmazható abban az esetben sem, ha a volt földesúrnak lemon dása nem földből álló visszteher ellenében történt. Ezt pedig a törvény annál kevésbbé akarhatta, mert ha a volt úrbéresek a közös ingatlant egymás között akár az elkülönítés rendjén, akár utóbb foganatosított birtokrendező eljárás útján egyénenként fölosztják, az idézett szabály alkalmazást nyer s a többször említett egyszázadrész kihasításának terhe kizárólag a volt úrbéreseket terhelné, míg a volt földesúr ez alól a teher alól mentesülne, holott a törvény, amikor a kérdéses egyszázadrészt „mindenki illetményébe" aránylagosan beszámíttatni rendelte, a közös teherviselés elvének is megfelelően, nemcsak a volt úrbéreseket, hanem a volt földesurat is terhelni kívánta.