Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 3-4. szám - A szervezeti törvény előadói tervezetének a telekkönyvi intézményt érintő része [2. r.]

30 sok megszerzéséhez a posta- és távíró-, illetőleg az adógyakornoki intézmény rendszeresítése vált szükségessé: nem lehet immár sem célszerű, sem egyáltalán indokolt a telekkönyvvezetők iskolai előképzettségét amazokénál alacsonyabb fokon állónak hagyni, illetőleg a telekkönyvezés teknikumának megfelelő színvonalra emelkedésének főfeltételét képező telekkönyvi gyakornoki intézmény életbeléptetését továbbra is mellőzni. Nem lehet célszerű és indokolt, mert amióta a telekkönyvvezetőknek részint érettségizettekből, részint autodidaktákból állott régi, szakavatott gárdája úgyszólván már majdnem egészen kihalt, sajnos, nem egy telekkönyvi hatóság telekkönyveiben érezhető súlyosan a valódi szakembereknek hiánya. Hiszen egyes jelesebb kivételektől eltekintve, aligha tudnak már felmutatni a telekkönyvi vizsgára jelentkezők a vizsgálóbizottság várakozását kielégítő készültséget. De mivel miniszteri rendelet az Írnokká való kinevezést is a telekkönyvi vizsga letételétől tette függővé, bár az irnokságra aspirálóknak aligha lehét elegendő idejük, terük, módjuk, alkalmuk a telekkönyvvezetői vizsgára alapos készültséggel jelentkezhetni: majdnem kegyetlenségszámba menne a telekkönyvi vizsgán éreztetett szigorúsággal elzárni előlük az írnokká való kinevezés lehetőségét. Megjegyzendő, hogy míg más szaktisztviselők iskolai előképzettségét (így például az adótisztekét: a mult század nyolcvanas éveiben) érettségire emelték, a telekkönyvvezetők iskolai kvalifikációja tekintetében hatvan év óta egyáltalán nem tartottunk lépést a haladó korszellemmel, habár a telekkönyvi intézmény fontossága iránt kiváló érzékkel biró jeles nagyemberek, (köztük például néhai Schlauch Lőrinc bíboros érsek is: egyik főrendiházi beszédében) már a mult század nyolcvanas éveiben égetően szükségesnek jelezték az érettségi vizsga feltételét a telekkönyvvezetői állásra való kinevezéshez. A telekkönyvi vizsgára a 299/1870. I. M. E. számú körrendelet, illetőleg az 1893/1870. I. M. E. számú rendelet három havi gyakorlati időt írt elő. A telekkönyvezés teknikumának fejlődésével időközben az 1855—1883-ig terjedő évek alatt újabb jogszabályok alkotása vált szükségessé és így a vizsga tárgyai megszaporodván, a gyakorlatszerzés pedig megnehezedvén, a 8088/ 1883. I. M. E. számú körrendelet a három havi gyakorlati időt egy évre, tehát a régebbi gyakorlati idő négyszeresére emelte. Ez idő óta az 1884—1917-ig terjedő évek alatt a betétszerkesztésre