Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 1-2. szám - A telekkönyvek vezetése

12 könyvi intézmény egész nagy szakirodalommal rendelkezik. Egész légió törvény, rendelet, utasítás stb. tárgyazza a telekkönyvet. Kezdve az országbírói értekezlet szabályain, folytatva az osztrák polgári törvénykönyvön, ősiségi nyiltparancsokon, telekkönyvi rendtartáson, tényleges birtoklás alapján való bejegyzésről intézkedő törvényen s hozzá kibocsátott szövevényes utasításon, telekkönyvátalakításon, betétszerkesztésen, felsőbb bíróságok határozatain, m. k. Gúria teljes ülésü döntvényein, nem csekély anyag az, amit egy feladata magaslatán álló, ambiciózus telekkönyvvezetőnek ismerni kell. Az egész telekkönyvi jogot. Ismernie kell a Jüsz-t is, mert az ő feladata a kezelő ellenőrzése. Oly csekély iskolai előképzettség mellett, mint amily a bírósági hivatalnokoktól megkívántatik — gondolni sem lehet arra. hogy szelekció nélkül, automatice mindenki egyformán haladjon előre. A telekkönyvvezetők állandóan arra törekedtek, hogy a mérvadó köröket a kvalifikáció felemelésére rábírják — eddig siker nélkül. Mi ennek az oka? Talán a katonai igazolványos altisztekre való tekintet? Ezzel lesülyesztik a bírósági hivatalnoki karnak értelmi fokát! De hát mért csak éppen a bíróságok adjanak kenyeret ezeknek az altiszteknek? Mért lehet pld. a pénzügy igazgatóságoknál háromféle előképzettségű egyéneket alkalmazni? Egy adótisztnek, egy számtisztnek nagyobb kvalifikációra van-e szüksége, mint egy telekkönyvvezetőnek"? Nem is kellene az altisztek elől elzárni a bíróságokat. Kössék a telekkönyvvezetői s irodaigazgatói állást érettségi vizsgához, a többi állásnál maradjon a 4. gimn. osztály, a maturázott egyén aztán felvihetné a VII. fizetési osztályig, a többinek munkája a IX. fiz. osztállyal elegendőkép volna honorálva. Ekként a bíróságok képzettebi) elemekhez jutnának s a telekkönyvek vezetése is megbízható kezekbe kerülne, rájuk lebetne bízni a tabuláris ügyek önálló elinézését is, ami ismét az egyes bírák jelentékeny tehermentesítését maga után vonná. Előre kellett volna bocsátanom, hogy e sorok írója — mint afféle számfeletti — a javasolt előképzettség és rangemelésből előnyt nem húzhat, tehát pro domo nem beszél. A kvalifikáció emeléséből a telekkönyvvezetőkre erkölcsi és anyagi előny bára molna, mégis ez nem csak nekik volna javukra, de eminens érdeke elsősorban magának a telekkönyvi intézménynek.