Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 1-2. szám - A telekkönyvek vezetése

9 ítéletei faragtam volna, amíg ezzel a kielégítési sorrenddel bíbelődöm. A polgári pernél az ellenfelek képviselői előadják a tényállást, kimerítik az érveket pro et kontra, a períratok hivatkoznak a törvényhelyre, szóval részletbemenőleg előkészítik az ítélkezést. Csak el kell fogadni egyik vagy másik felfogást s nagyjából kész az elintézés.'' Kellő judiciummal nem is oly nehéz a dolog. Tény, hogy országszerte a bírói kar idegenkedik a telekkönyvtől s annak vezetése legtöbb helyütt a telekkönyvvezetőkre bárul. S mily elemekből regrutálódnak ezek? Négy gimnaziálís osztály s egy évi praxis után telekkönyvi vizsga képesítenek ez állásra. Még szerencse, hogy sokan a megkívántnál nagyobb kvalifikáció birtokában választják a telekkönyvet életpályául s a tapasztalat bizonyítja, hogy ezek s egyáltalán az intelligensebi) elemek válnak ki s nyerik el a telekkönyvvezetői állásokat. Régebben ( sak a .segédtelekkönyvvezetőtől kívánták meg a vizsgát s így a bírósági hivatalnokok közül az kívánkozott a telekkönyvi osztályhoz, akiben ambíció s tehetség volt. A nem vizsgázottak csekély töredéke mint irodatiszt (akkor kettő volt csak törvényszékenként) s irodaigazgató jutott magasabb rangosztályba, a zöme maradi örökös írnoknak. Később, az intézmény nagy kárára, lesüllyesztették a vizsga színvonalát s már az írnoktól kívánták meg. Előbb csak a budapesti és marosvásárhelyi tábláknál lehetett vizsgát lenni, ott alaposan megforgatták a kandidátust, a kir. táblák decentralizációja óta minimális tudománnyal nyerhették el az oklevelet. Feljött az ideiglenesen, a telekkönyvi vizsga letételétől feltételezetten, kinevezett írnok a táblához hát hol az a szívtelen táblabíró, aki meg nem könyörül az ilyen szegény flótáson, aki megbuktatja, megfosztja őt ezzel kenyerétől? Az az egy évi prakszis is gyakran csak a papiroson volt meg s ha aztán az ilyen a polgári osztálynál működő egyént — protekció folytán — telekkönyvvezetővé nevezték ki — az kész csapás volt az illető telekkönyvre. Ilyen készületlen elemek ténykedése okozta helyeidvént a telekkönyvek kétségbeejtő állapotát, melyről néhai ímling Kornél •oly vigasztalan, sötét képet festett, gondolom e folyóirat hasábján. ímling kritikáját azonban általánosítani nem lehet, tény ellenben az. hogy országszerte mégis csak a telekkönyvvezetők az egyedüli szakemberek s a bírói karban alig találkozik télekkönvvista. Tudják ezt ott fent a minisztériumban is. Érdekesen árulja el a jó véleményt rólunk az 1892. XXIX. t.-cikkhez adotl