Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 7-8. szám - A rossz telekkönyvtári névmutatókról

58 Hát bizony ez az indokolás, magyarán mondva, ugyancsak — elveti a sulykot. Abból, hogy a felek az árvaszék meghagyását hallgatólagosan elfogadták, azt a következtetést vonja le. hogy ezzel „követeléseiknek az ingatlanból való kielégítését egymással szemben"' szabályozni akarták! Hiszen nem volt — s talán most sincs — az az ingatlan elárverezve, hát miért kívánták volna a kielégítést szabályozni. A zálogjog-szerzés még csak biztosítás végett történik! Az meg felette merész következtetés, hogy a felek az árvaszéki meghagyás elfogadásával bármit is szabályozni kívántak. Egyszerűen belenyugodtak abba, hogy egyikük zálogjoga se kerüljön a másik elé, hanem mindegyiküké ugyanazon a ranghelyen álljon — és hogy ezt egymásnak meg kell engedniök. Ennél többet a hallgatásukból helyesen és okszerűen következtetni nem lehet. De a tábla még a ,.szabályozás"-on is túlmegy, mert ezen a nyomon később már egyenesen azt mondja ki, hogy az általa szintén korlátolásnak nevezett meghagyást az árvaszék és a felek állapították meg, sőt, hogy ezzel ,,a peres feleknek egymás közötti jogviszonyában is kötelező megállapodás létesült"! Mindez következik abból, hogy az árvaszék határozatát, illetve ennek meghagyásos részét — a felek nem felebbezték! — Dehát mire való ez a nagy következtetési igyekezet?! Hallgatólag elfogadták az árvaszék meghagyását, hát azt kötelesek teljesíteni — punktum. Minek ennél tovább menni? Rá kell térni most már arra a kérdésre, hogy túllépte-e az árvaszék a hatáskörét a meghagyással? Szerintünk nem. A szükséges gyámhatósági jóváhagyás kérdésében való döntés kétségtelenül az árvaszék hatáskörébe tartozott. A jelen esetben pedig ennél többet az árvaszék nem tett. Az ugyanis csak látszat, hogy a meghagyással túlment a jóváhagyáson, mert ugyebár azt is megtehette volna (s ez okosabb is lett volna!), hogy egyszerűen azt mondja a feleknek: állítsatok ki egymás javára ranghelyegyenlőséget engedő kölcsönös nyilatkozatot és akkor megadom a jóváhagyást, — ha erre hajlandók nem vagytok, megtagadom azt. Nos, ha ezt megtehette, úgy joga volt a meghagyáshoz is, mert ez a meghagyás tartalmilag ugyanaz volt, mint lett volna az imént említett feltétel. Ugyanazt, amit a jóváhagyás előtt feltétellel érhetett volna el az árvaszék, a jóváhagyáskor már csak meghagyással érhette el (erre azonban — amint az egész.