Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 7-8. szám - Meddig van helye a végrehajtást szenvedő ellen bekebelezésnek?

52 ban az esetben is, ha a foganatosított árverésről felvett jegyzökönyvet a tkvben széljegyzésbe vették, mindaddig míg az árverési vevőnek tulajdonjoga bekebelezést nem nyert. Ez utóbbi határozatot tartom helyesnek s kívánatosnak azt, hogy telekkönyvi hatóságaink ezt a gyakorlatot kövessék. Nem csak azért, mert az ellenkezője oda vezet, hogy egy „senki dolgá"val állanánk szemben — a régi ellen ugyanis nem szerezhetnénk jogokat, mert már nem tulajdonos, az új ellen'pedig azért nem, mert még nem tulajdonos, hanem azért is, mert az esetleges későbbi változások kevésbbé árthatnak egyeseknek, kik csak azért szenvednek kárt, mert helyenként más a gyakorlat. Kimondta a Curia azt is (1915/1905. sz. a.), hogy az árverési vevő ellen nyilvánkönyvi jogok csak az árverésen megvett ingatlanok tulajdonjogának javára történt bekebelezése után szerezhetők. Rangsor elnyerése végett való följegyzésnek a tkvi rts. szerint helye nincs. Erre a határozatra bizonyára az szolgáltatott okot, hogy az árverési vevő hitelezője nem bírta kivárni azt az időt. mikor adósa a tkvbe jut. aki mindenféle okokból ezt a bejutást sürgősnek nem találta. Ö sem juthatott be, de nem juthatott be a régi tulajdonos új hitelezője sem. Ez kissé vigaszul szolgálhatott, de az esetleges vagyoni kárt nem pótolta. Ha a Curia régibb keltű s fent idézett határozata értelmében járunk el tovább is, akkor magunk gyártjuk a ,,res nullius'M, melyhez nyúlni senkinek sem szabad. Míg ha az újabb határozat nyomdokain haladunk, akkor legalább a régi tulajdonos hitelezőjének nyújtunk módot jogai megvédéséhez. Ez ellen azt lehetne felhozni, hogy céltalan munkát végzünk s hiába való bevezetéseket foganatosíttatunk a tkvi iroda által, mert ha az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget tesz és a tkvi hatóság a végrehajtási törvény 182. §-a alapján jár el, ezeket a későbbi bekebelezéseket is mint a többit, hivatalból törülteti. Ebből megáll az, hogy abban az esetben, ha az árverési vevő a feltételeknek eleget tett s minden a maga rendes útján megy, akkor tényleg fölösleges munkát végeztünk. A hitelező túlóvatosságból hiába fárasztotta a tkvi hatóságot, s magának is hiábavaló költségeket okozott. Ám a gyakorlatban már sokszor megesett, hogy a rendes útról letérve haladt a végrehajtás folyamán akár az egyik, akár a másik fél. — sőt sokszor egyetértőleg ugyanazon