Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 1-2. szám - A kisajátító tulajdonjogának előjegyzése

6 som állj. Az ilyen ajándékozás már semmiesetre sem egyezség.1 Kétségtelen azonban, hogy a kisajátítási terv megállapításán:') 1 ajándékozás, végintézkedés utján való közreműködésnek helye nem lehet. Mindezek tehát világosan mutatják, hogy a 42. §, végső hóKezdése nem a tervmegállapítás esetét, hanem azt az esetet tárgyázza, amikor a kisajátító az érdekelt tulajdonosok mindenikével külön egyezkedik s azok mindenikétől külön-külön jogügyit1 fékkel szerzi meg a tőlük kisajátítani szándékolt teriileteket. A szóban forgó előjegyzés tehát az előadottak szerint éppúgy mint a kisajátítás telekkönyvi féljegyzése — a kisajátítás hatályának általánosítására szolgál. Ez az előjegyzés eszerint a leiekkönyvi előjegyzéseknek egy egészen sajátos esete, egy valóságos praenotatio sui generis, ami egyél) körülményekből is kiviláglik. A tárgyalt törvényhelyben említett „szerződések" és ,,egyezségek" ugyanis el lehetnek látva a bekebelezés kellékeinél is. Ez egyáltalán nincs kizárva, sőt bátran mondhatjuk, hogy rendszerint így is van. És a törvény erre való tekintet nélkül mégis kifejezetten csak előjegyzéshez ad jogot! Azt csak nem lehetjük tel hogy a törvényhozó ne tudta volna, hogy előjegyzésnek a telekkönyvi jog szerint csakis a bekebelezés kellékeiben való fogyatkozások esetében van helye! Azután sehol sem intézkedik a törvény ennek az előjegyzésnek az igazolásáról. A telekkönyvi jognak az előjegyzés igazolásáról szóló idevonatkozó szabálya pedig (tkvi rdt. 95. §.) sehogyan sem illik erre az esetre, mert ha a „szerződések vagy egyezségek" bekebelezésre alkalmasak, akkor mire való lenne „annak, aki ellen az előjegyzés kieszközöltetett, vagy jogutódjának a bekebelezésre alkalmas nyilatkozata", vagy mi alapon lenne helye ,,az ellene per útján hozott jogerejü határozat" kieszközlésének?! Azt mondhatná valaki, hogy a törvény azért ad itt még a bekebelezésre alkalmas okiratra is csak előjegyzést, mert 60. §-ában a bekebelezéshez nemcsak a szerzésnek. 1 „Szerződések vagy egyezségek" — mondja a 42. §. szóban Levővégső bekezdése. A szerződés is, meg az egyezség is kétoldalú jogügylet. (Az egyezség is szerződés!) Dehát egyoldalú jogügylettel nem szerezhet a kisajátító? Miért ne szerezhetne?! Ha előfordulhat, hogy valaki a kisajátítás céljára ajándékoz, — az is történhetik,, hogy ugyanerre a célra hagyományoz, amikor is végrendelet, tehát egyoldalú jogügylet alapján szerez a kisajátító.