Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 6. szám - Gondolatok a bírósági ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások szerkesztéséről kiadott 42.500/1914. I. M. számú rendelethez készített minták és Utmutatás olvasása közben

75 lágossággal az, vájjon a debreceni ítélőtábla elnöke a felügyelete alá tartozó járásbíróságok vezetőihez azt a kérdést intézte-e, hogy a járásbíróságok minő gyakorlatot követnek a kiutalás körül akkor, ha a végrehajtást szenvedőt illető s közpénztárhói felvehető követelési vagy bírói letétbe helyezeti összeget foglaltak le az 1881: LX. törvénycikknek akár a 83., akár a 84. §-a értelmében vagy azt a kérdési intézte-e, hogy milyen a járásbíróságok eljárása akkor, ha a végrehajtást szenvedőnek közpénztárból fölvehető fizetését foglalják le, azonban az ítélőtáblai elnök jelentése alapján azt kell elfogadni, hogy az elnök kérdése csupán a fizetésre nézve és az idézett törvénycikk 83. és 84. §-aira való hivatkozás mellőzésével történt. Az ítélőtáblai elnök kérdéséhez képest a járásbíróságok legnagyobb része csupán arra nézve nyilatkozott, hogy minő az eljárás a közpénztárnál lefoglalt fizetés utalványozására nézve s ebben az irányban a járásbíróságok legnagyobb részének a gyakorlata az, hogy az ilyen fizetésnek lefoglalt részét a foglalás jogerőre emelkedése után hivatalból utalványozza, a járásbíróságok kisebb csoportja pedig a kiutaló végzést csupán a végrehajtatónak a kérelmére hozza meg, a fehérgyarmati, hajdúböszörményi, máramarosszigeti, szilágycsehi és tasnádi járásbíróságok közpénztárnál lefoglalt követelést (tehát nemcsak fizetést ) a foglalás jogerőre emelkedése után hivatalból utalnak ki. A többi járásbíróságtól eltérő álláspontot foglal el a debreceni és a nagykárolyi járásbíróság, az előbbi ugyanis a 83. § szerint eszközölt foglalásnál, ha a végrehajtást a végrehajtató közhenjöttével foganatosították, a kiutalást csak a végrehajtató kérelmére és minden más esetben hivatalból eszközli, az utóbbi járásbíróság pedig a 83. § esetében, akár a végrehajtató közbenjöttével, akár hivatalból teljesítette a bírósági kiküldött a végrehajtási, az utalványozó végzést csak a végrehajtató fél kérelmére, a 84. § esetében pedig hivatalból hozza meg. A budapesti központi kir. járásbíróság a helyettes vezetőnek a kir. Kúria elnökéhez 1914. El. II. 10'11. sz. a. intézett jelentése szerint ugyanezt az utóbb említett gyakorlatot folytatja. II. Sem az ,1881: LX., sem az 1908: LXI. törvénycikknek erre a kérdésre vonatkozó §-ai nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy a bíróság az 1881: LX t.-c. 83. és 84. §-ai esetében a 133. § alapján hivatalból, vagy csupán a végrehajtató kérelmére intézkedjék-e. Ebből i'olyólag a törvényhozó akaratát a törvény meghozásának a körülményeiből a törvény szóbanforgó intézkedéseinek a céljából a törvény egész tartalmából kell megállapítani. Az 1808: LIY. t.-c. 380. §-a szerint, ha a foglalás bírói őrizet alatt levő pénzre, vagy olyan pénzekre intéztetett, melyeket a marasztalt fél közpénztárnál vehetett fel, a végrehajtást foganatosító bíróság kiküldöttet rendelt s akár a végrehajtató közbenjöttével, akár hivatalból