Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 6. szám - A tkvrts. 82. §-a és az uj perrend

67 írm nem tudó ellen okiratol akarunk bizonyítékul, csak helyes, hogy a lehető legnagyobb elővigyázattal éljünk. Hogy figyelmessé tegyük az illetőt arra, hogy a kézjegy alkalmazása későbbi nagy horderejű jogváltozásokkal járhat. Ma a kézjegyek alkalmazásánál bizony sok esetben nincs meg a kellő elővigyázat. Az írni olvasni nem tudó sok esetben nem is sejti, hogy mily nagy fontosságú nyilatkozatot tett s hogy ennek reá nézve mily következményei lesznek. Ott, ahol ennek az elővigyázatnak nem okvetlenül kell me$»lennie, ott a Pp kevesebbel is beéri. Mert a közönséges meghatalmazásnál nem kívánja a 317. §-ban megjelölt kellékeket, s beéri a két tanúval. A keresetlevélnél ugyanígy. Beadhatja az írniolvasni nemtudó a bírósághoz a keresetet anélkül, hogy kézjegyéi hitelesíttetné. Viszont ott, ahol az okiratnak szerzett jogot kellene megszüntetnie vagy azt korlátozni, mint a végr. törv. 31. §-ában jelezett végrehajtás megszüntetése vagy korlátozásánál, ahol a végrehajtást szenvedő a végrehajtatónak minden további lépését * megakasztja, — ott be nem éri ezekkel az aláírásokkal, illetve kézjeggyel, ihanem megkívánja a 317. §-ban előírt kellékeket. A keresk. törv. 313. §-ában foglaltakat s az eddigi bírói gyakorlatot is figyelembe veszi s a kereskedő aláírását, melyet üzlete körében állít ki, teljes bizonyítékul fogadja el. De az ellentét, melyet egyesek látnak a tkvrtrts és a Pp hivatkozott §-a közt, nem is mondható annak. Vita tárgya volt már régebbi idő óta, hogy tkvi jogok megszerzésénél alkalmazzunk-e okirati kényszert vagy sem. Ügy az eddigi gyakorlat, mint a törvénykönyvet készítő bizottság álláspontja az okirati kényszer mellett van. Nem lehet okirat nélkül tulajdonjogot szerezni, s a jövőben sem fog lehetni, mert tisztán szóbeli megállapodás útján történő átruházások oly megrázkódtatásokkal járnának s oly sok zavarra és perre adnának alkalmat, hogy ettől a törvényhozó a nemzetet megmenteni akarja. Lesz tehát okirati kényszer tkvi jogok megszerzésénél, de az okiratokra nem kívánjuk a közjegyzői hitelesítést, mert sok esetben arányban nem álló költséggel járna. Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy az, aki ingatlant szerez, vagy átruház, a 317. §-ban jelzett kellékekkel ellátott okiratot készíttet. Ma a tkvirtts 82. §-a alapán kevesebbel is bejuthat a tkvbe, de ha többet tud előmutatni, s így elővigyázóbb —