Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 5. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény egynémely intézkedéséről

63 Indokok: A Budapest fővárosi lakbérleti szabályok 25. §-a szerint szabályozott főbérleti jogviszony esetében a tulajdonos, illetve haszonélvezetre jogosult a házat már azzal a célzattal adja bérbe, hogy a bérbevevő főbérlő a házban levő lakásokat és egyéb helyiségeket nem saját használatára tartja bérben, hanem a bérelt helyiségeket további bérbeadással hasznosítsa. Lényegileg ipari vállalkozásról van tehát szó, amely jogviszonynál a tulajdonos a saját kezeléssel és a részleges bérbeadással járó veszélyt a főbérlőre hárítja, tudva azt, hogy a főbérlő az általa is bérbeadandó helyiségekre ingó dolgokat nem hoz és a kikötött főbérösszeg fizetésének biztosítását abban találja, hogy a főbérlő a bérletek útján oly keresményre tesz szert, amely a főbér kifizetését lehetővé teszi. A törvényes zálogjog lényegét tevő tárgyi biztosíték tehát már a jogviszony természeténél fogva sem szolgál a szerződésre lépett felek között a bérfizetés biztosítására. Ezen bérleti jogviszonynak folyománya az is, hogy a főbérlő mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyeket a bérbeadó tulajdonos érvényesíteni jogosítva van, nevezetesen a végrehajtási törvény 72. §-ában a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog a bérlőkkel szemben a főbérlőt feltétlen megilleti. A jogviszonynak eme sajátságos természetéből és az abban foglalt jogátruházásból tehát az következik, hogy a tulajdonos a vele szerződési viszonyban nem álló bérlőkkel szemben a bérbeadó jogait nem gyakorolhatja, nevezetesen a főbérösszeg nem fizetése esetére a bérlők ingóságaira törvényes zálogjogot nem érvényesíthet. Ez az álláspont nem ellenkezik a végrehajtási törvény 72. §-ával, mert a törvényhozó az e szakaszban foglalt általános jogszabály megalkotásával kétségtelenül a bérleti jogviszony általános jogtartalmára, de nem a törvény alkotásánál mai jelentőségében ismeretlen jogviszonyra volt tekintettel és nem lehetett célja a fenti törvényszakaszban foglalt jogszabályt a főleg csakis városokban előforduló további bérbeadással kapcsolatos bérletekre kiterjeszteni, ami végeredményben a csupán a főbérlővel jogviszonyban álló bérbevevők a jogrenddel és igazsággal össze nem egyeztethető megkárosítására vezetne. Ez okokból — a biztosítási végrehajtásnak — az albérlőknek a főbérlet területén levő ingóságaira való elrendelése céljából beadott felfolyamodásnak helyt adni nem lehetett. Budapesten, a kir. Ítélőtáblának 1915. évi február hó 9. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Ítélőtáblának 1915. évi február hó 17. napján tartott ülésében.