Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 11. szám

137 logika szerint, benn van az az engedélye is, hogy -a , parcellát bejegyezzék, új telekkönyvbe átjegyezzék és ott terheljék meg. A budapesti kir. ítélőtábla a következő végzést hozia: A kir. ítélőtábla az elsőbíróság végzését megváltoztatja, folyamodó ama kérelmét, hogy a jelzálog 25.000 korona tőke és 1.000 korona óvadék erejéig a i 221. számú telekkönyvi betétben fölvett 2042— 158/b. helyrajziszámu ingatlanra bekebelezi essék, — abból az okból, hogy a tulajdonos e részlet lejegyzéséhez beleegyezését kifejezetten nem adta, — elutasíthatónak nem találja s az elsőbíróságot a telekkönyvi rendtartás 56. §-ban szabályozott további eljárásra utasítja. Megokold*: A Budapesten 1912. évi december hó 12-én kelt adóslevélben S. T. beleegyezését adta, hogy a zálogjog 25.000 korona tőke és 1.000 korona óvadék összeg erejéig a tulajdonát képező, a i 221. számú telekkönyvi betétben 2042—158/b. helyrajziszámu részletre bekebeleztessék. E zálogjog csak e részletnek lejegyzése s lij telekkönyvi betétije leendő átvitele mellett lévén bekebelezhető, kétségtelen, hogy a zálogjog bekebelezési engedély magában foglalja a tulajdonosnak e részlet bejegyzéséhez való engedélyét is. Abból az okból tehát, hogy a részlet lejegyzéséhez a tulajdonosnak engedélye hiányzik, a zálogjog bekebelezés iránt előterjesztett kérelem nem utasítható el. Ebből az okból a felfolyamodással megtámadott végzést megváltoztatni, az elsőbíróságot a bejegyzésnél követendő további eljárásra kellett utasítani. Egyről-másról. Egyik telekkönyvi hatóság a másiknak átküldötte a kérvényt és az okiratot, mert az egyetemleges zálogjogot itt be kellett kebelezni. A végzésben ez van: ,,— az okirat áttétetik azzal, hogy a zálogjog mellékjelzálogilag bekebelezendő és az okirat annak megtörténte után ide viszszaküldendő." Véleményünk szerint: ilyen iskoláztatásnak nincs a végzésben helye. Tegyék át egyszerűen a kérvényt, az a tkvi halóság úgyis tudja, hogy mi a kötelessége. * Egyik telekkönyvi hatóságnál a jegyzetrovatban ezt a kifejezést divatolják: Tőke részes törlés: C. 5. Ha egyszer ott zálogjog van bekebelezve, úgyis tudja mindenki, hogy a tőke résztörlését, nem pedig egyébnek törlését kebleztük be. Minek tehát a fölösleges szószaporítás? Van részes arató, aki a learatott gabona egy részéért dolgozik. A kitörlés nem részes. Nem kap az kérem sehonnan semmi részt. Elég bizony egyszerűen ez a kitétel: Résztörlés: 5. Megérti a világon ezt mindenki. A többi csak sallang, fölösleges időtöltés és helypazarlás. *