Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 10. szám - Téved az ember míg törekszik

125 azt le lehet foglalni annál is inkább, mert az ily műtárgynak a tulajdonos által esetleg a hitelező kárával járó értékesítése a temetőben történt elhelyezése dacára nincs kizárva. Sem az 1868: LIV. t.-c-nek a végrehajtásról szóló nyolcadik címe, sem az 1881: LX. t.-c. nem foglal magában olyan rendelkezést, hogy a sírok -és sírboltok felszerelése a végrehajtás alól ki van véve s ennélfogva le sem foglalható. Az 1881: LX. t.-c. módosítása és kiegészítése tárgyában az 1907. évben az országgyűlés képviselőházához benyújtott miniszteri javaslat az 1908: XLI. t.-c. 2. §-ának szóbanforgó rendelkezését azzal indokolta, hogy a javaslat annyiban tér el az eddigi szabályozástól, mikép kifejezetten kivonja a végrehajtás alól a sírok, sírboltok felszerelését, hogy továbbá ez a rendelkezés nem szorul indokolásra, az ily tárgyak lefoglalása a kegyeletet a legmélyebben sértené. A miniszteri jajvaslat tehát nem alapította a tervbe vett rendelkezést sem arra, hogy a sírnak, sírboltnak felszerelése már nincs a végrehajtást szenvedőnek birtokában, sem arra, hogy ez a felszerelés forgalmon kívül helyezett dolog, amely végrehajtás útján sem helyezhető ismét forgalomba. A javaslat indokolása egyedül a kegyeleti érzésre hivatkozik. A foglalás alól való mentesítésre ezt a kegyeleti érzést, ennek a kímélését nem tartja elég oknak az 1908: XLI. t.-c. 3. §-a abban az egyetlen esetben, ha a sír vagy sírbolt felszerelésének a vételára hajtandó be. A lefoglalhatóság szempontjából nem döntő az, vájjon a sírnak vagy sírboltnak a felszerelése a végrehajtást szenvedő birtokában vagy bírlalatában levőnek tekintendő-e. a törvény kifejezetten úgy intézkedik hogy a sír vagy sírbolt felszerelése foglalható le. Ilyen felszereléssé pedig a felszerelés fogalmánál fogva csak akkor válik valamely ingó (sírkő emléktábla, emlékszobor, emlékfestmény, műkoszorú, lámpa- vagy fáklyatartó stb.), ha azt a sírral vagy sírbolttal már oly kapcsolatba hozták, hogy az már a sírhoz, a sírbolthoz tartozik. Maga az akarat, hogy valamely dolgot a végrehajtást szenvedő a sírnak vagy sírboltnak a felszerelésére szándékozik fordítani, még nem elég; felszereléssé a dolog csak a valóságos elhelyezéssel válik és felszerelésül csak az elhelyezés tartama alatt tekinthető. Akár úgy fogja fel a bíróság, hogy a tulajdonos végrehajtást szenvedőnek a felszerelés nincs a birtokában és nincs a bírlalatában, akár abban a jogi felfogásban van, hogy a felszerelés a tulajdonosnak a birtokában maradt, a bírlalatában