Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

103 lusi jegyző úrnál csináltat írást, melyen dehogy is hitelesítteti a kézjegyét. Inkább el sem adja kétszáz koronás földjét, semhogy közjegyzőhöz mászkáljon. A tulajdonjog bekebelezése tavaszkor megtörtént a vevő javára. A jegyző meghal, a másik tanúnak még az ördög sem tudja elolvasni az írását, vagy a másik tanú a jegyző irodájában tartózkodó vidéki ember volt, akiről már senki sem tudja, hogy ki ija-fija. A vevő ellen többen csakhamar jogokat szereztek. Bagó Vendel úr most már építtetni akarna az eladott telken. Ő pörlekedési mániában szenved, alkoholista gazember. Paralizisében csakugyan nem emlékszik rá,' hogy a földjét eladta és annak árát megitta. Pört indít, amelyben a sor úgy fordul, hogy meg is nyeri. Ezért tehát a vevőt és a 60 napi pörindítási szándék! határidő előtt a telekkönyvbe került további jogszerzőket a telekkönyvből kidobják. Valakinek javára százezer korona van bekebelezve. Zálogjogát hamisított aláírással bárki bármikor kitöröltetheti. Még azt sem tudja sokszor a jogosított, ki ellen indítson pört, mert a csaló ismeretlen. A következő ötlet elég volna ahhoz, hogy a fontosabb okiratok aláírásának hitelesítését kötelezővé tegyék: Valaki írógépen kötelezvényeket, szerződéseket írna arról, hogy egy-egy kitalált nevű embernek az igazságügyminiszter, a törvénykészítők, az országgyűlési képviselők, azok, akik perenkívüli ügyekben nem kívánják kötelezőnek a hitelesítést, rémséges összegekkel tartoznak, vagy hogy az illetők birtokait eladták. Az okiratokat írógépelt kérvényekkel nyújtaná be a telekkönyvi hatóságnál. Bélyeget sem kellene tennie sem a beadványra sem az okiratra, sem a borítékra, mert hisz a pokoli terv végrehajtóját úgy sem találná meg senki. Azért írógépelte az írásokat, hogy még a kezeírása után se csípjék meg. , Ha valaki az ügyvédi karral jót akarna tenni, akkor tízezerével gyártana mindenki telekkönyvére beadványokat és akkor az országban olyan pokoli fölfordulást teremtene, amelynek nyomán mindjárt így gondolkodnék a minisztertől kezdve Rojcsek Sándoron keresztül a legkisebb földmívesig mindenki: Üsse a kő a teljes bizonyítékot, a kiegészítésre szoruló nem teljes bizonyítékot, a még nem vitás vagy a már nem vitás jogelvet, a peres és perenkívüli eljárások igényeinek azonosságát és nem azonossá-