Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

26 nelési jegyzőkönyvet a községi bizottmány közremunkálásával vizsgálni. A telekjegyzőkönyvek hitelesítése. Az előmunkálatoknak elkészülte után következett azoknak hitelesítése. A telekkönyvi munkálatok hitelesítése minden községben egy e célra az elöljáróság által kijelölt tágas helyiségben történt. A hitelesítésnek a községi előljáró vagy egy esküdt és a község jegyzőjének, aki a történt birtokváltozásokat legjobban tudta, jelenlétében kellett történnie. Jegyző nemlétében egy második esküdtet kértek föl. Városokban és szabad községekben a községtanács egy e célra kiküldött tagja volt jelen a hitelesítésnél. A birtokosok vagy képviselőik azon rendben, melyben jegyzőkönyveik hitelesítés alá kerültek, hivattak meg. Azon esetben, ha valamely birtokos meg nem jelent: a helyszínelésnél előforduló hasonló esetekre előirt szabályok szerint kellett eljárni. Minden embernek szabadságában állott a hitelesítésnél, amennyiben a hely engedte, a tárgyalás megzavarása nélkül jelen lenni. Minden birtokos előtt felolvasták jegyzőkönyvének tartalmát és megkérdezték, hogy birtokának minden részlete be van-e jegyezve és hogy valamennyit még mindig valósággal birja-e ? Ha a kérdésekre a földbirtokos vagy a választmány igennel felel: minden a jegyzőkönyvbe bejegyzett telekkönyvi test utolsó részlete alá a birtokos és egy irni tudó választmányi tag nevöket oda írták. Ezen aláírás egy és ugyanazon vonalon oly módon volt eszközlendő, hogy előbb a földbirtokos neve, s utána a választmányi tagé írassék. Ha a földbirtokos irni nem tudott, keze jegyét kellett oda tennie, melyhez azután a nevet a választmányi tagnak kellett hozzáírni, aki ilyenkor a neve után a választmányi tagság mellé azt is odaírta, hogy névaláiró. Közös birtokosok közül elég volt, ha egy, aki irni tudott, aláirta a nevét. Ha egyik sem tudott irni, választaniok kellett,