Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

22 §-aiban megnevezett) előkészületeket haladék nélkül megtenni. A helyszínelő bizottmány is — mielőtt a községben a munkát megkezdette — egy meghatározott napra gyűlésre összehívta a helybeli elöljárókat és a földbirtokosokat, ahol küldetésük okát tudtokra adván, őket a telekkönyv célja és szerkezete (Einrichtung) iránt felvilágosította, megmagyarázván a községben szokásos nyelven, könnyű s egyszerű előadással, hogy a telekkönyvi intézmény által a földbirtok egy uj biztosítékot nyert, a mezei gazdaság felvirágoztatására szolgáló hitel forrásai megnyittatnak, a fekvő vagyon és pénztőkék könnyebb és biztosabb forgalma eszközöltetik s hogy ezek folytán a föld értéke tetemesen növekedik. Erről az eljárásról a bizottmány jegyzőkönyvet vett föl, melyet a bizottmányon kívül a községi előljáró és két választmányi tag is aláirt s amely jegyzőkönyv „általános tárgyalási jegyzőkönyv" nevezet alatt a helyszínelés egész folyamában minden, a helyszínelésre vonatkozó tárgyalások eredménye, továbbá minden bejelentés és azoknak eredménye pontosan bevezettetett. Azok a birtokosok, kik nem a községben laktak és ezen az értekezleten sem jelen, sem képviselve nem voltak, a helyszínelés megkezdésére kitűzött nap felől levél által értesíttettek, melyben felszólittattak, hogy vagy személyesen jelenjenek meg, vagy meghatalmazottat küldjenek, különben költségükre hivatalból fog számukra képviselő neveztetni. A helyszínelésről az úgynevezett helyszinelési jegyzőkönyvek (telekkönyvi jegyzőkönyvek) vétettek föl, amelyeknek szerkesztésénél az volt irányadó, hogy minden ingatlan vagyont a telekkönyvbe be kellett jegyezni, kivéve az osztrák általános polgári törvénykönyv 287. §-ában megnevezett köz- és nyilvános javakat, névszerint országos kő- és vasutakat, folyóvizeket és patakokat, közhasználatra szóló tereket, utcákat, erdei és mezei dűlőutakat és az oly bányabirtokokat, melyekre nézve törvényszerű bányakönyvek léteztek. Valamely jószághoz, házhoz vagy más fekvőséghez kapcsolt haszonvételek (királyi kisebb javadalmak) telekkönyv tárgyát nem képezték, kivéve az úgynevezett gyökösitett (reál) iparjogokat, melyeket a helyszínelés alkalmával a m. kir. igazságügyminiszternek az Erdélyre nézve 1870. évi január hó 17-én 106. szám alatt kibocsátóit rendelet 13. §-a érteJmében kitüntetni kellett.