Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

147 A fenebbi módokon csakis a nemesek szerezhették meg az ingatlannak tulajdonjogát. E nemesi földbirtokok jogilag egy egészet, jogi egységet képeztek, amelyet egy bizonyos névvel jelöltek meg, még akkor is, ha azok különböző községekben feküdtek. Rendszerint a főhely után, ahol a földesúrnak a kastélya volt, nevezték el az uradalmat; a többi ennek csak a tartozmánya volt. Természetes volt tehát a helyszinelési szabályoknak az a rendelkezése, hogy minden nemesi földbirtok, mint különös mezőgazdasági jószág (uradalom) az eddigi elnevezés (jószágnév) alatt egy telekkönyvi testként I. jel alatt vétessék föl. Például „Herrschaft Buchberg" (lásd az 1855-iki tlkvi rendtartáshoz csatolt I, mintát) vagy „Adélig'es Gut Rusány" (lásd az 1853. évi szept 16-iki utasitás 25. §-át). Az 1848 év előtt a jobbágyi birtokoknak is a földesúr volt a tulajdonosa. A jobbágy csak haszonélvezője volt a kezén levő birtoknak, amelynek állaga felett ő nem rendelkezhetett; mert az a földesúré volt. A jobbágy telkének csak haszonélvezetét és az abba tett beruházásait, például épületeit adhatta el, de ehhez is szükéges volt a földesúrnak beleegyezése, akinek hatósága előtt történt az átruházás. De csak akkor tagadhatta meg a földesúr a beleegyezést, ha a jobbágyot, mint az uri szolgálatok teljesítésére alkalmatlant, törvény szerint elmozdíthatta volna a telekből. A jobbágytelki állomány vagyis a jobbágynak az úrbér szerint meghatározott földbeli illetősége, amely állott a belső telekből vagyis házhelyből, amelyen a jobbágy lakott, és ennek külső tartozmányaiból vagyis a belső telekhez tartozó szántóföldekből és rétekből, jogilag szintén egy egészet, jogi egységet képezett, elannyira, hogy az 1836. évi IV. tc. 9. §-a szerint a jobbágytelek külső illetőségeit a belsőtől akármi módon elszakítani vagy a telkeket a földesuraságnak megegyezése nélkül szétdarabolni szorosan tiltva volt. Az 1836. IV. tc. 9. és 19., ugy az 1840. VIII. tc. 4. §-ának az úrbéri külső birtoknak a belső birtoktól való elszakitását és a telkek szétdaraboldsdt tiltó, ugy az úrbéri telkek szerzését megszorító határozatait csak a helyszinelési szabályok kibecsátása után jóval későbben keletkezett és 1871 évi dec. 24-én kihirdetett 1871. LIII. tc. 55. §-a törölte el. Természetes volt tehát a helyszinelési szabályoknak az a