Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)
Melléklet: Telekkönyvi iskola
106 amellett a főszabály mellett, hogy a tulajdonost kell a telekkönyvbe felvenni, oly mellékszabályokat is kellett felállítani, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a bizottmány ideiglenesen és csupán a telekkönyvi felvétel céljára peren kivül megállapíthassa, hogy ki a tulajdonosa a kérdéses fekvőségnek? Azért mondják ki a helyszinelési szabályok, hogy a bizottmánynak abból a célból, hogy megállapíthassa a telekkönyvi felvétel végett azt, hogy ki a tulajdonos ? hivatalos nyomozást kell végeznie s alakszerütlen bizonyítási eljárást lefolytatnia s azt köteles a telekjegyzőkönyvbe felvenni helyszinelési birtokosként (igazában: tulajdonosként), aki okmányszerüleg kimutatja, hogy az ingatlant tulajdonszerzésre alkalmas módon megszerezte (ezt jelenti a birtokaim okrhányszerü kimutatása). Ha nincsen olyan személy, aki okmányszerüleg ki tudja mutatni tulajdonjogát s főkép ha vita forgott fenn : a bizottságnak azt kellett kinyomoznia, hogy ki van a tényleges birtokban, vagyis hogy ki birja sajátjaként t. i. mint tulajdonos az ingatlant. Azt, aki nem tulajdonosként, nem a sajátjaként birta tényleg az ingatlant, hanem más nevében, mint bérlő, haszonbérlő stb., azt nem volt szabad tényleges birtokosnak tekinteni s igy a telekkönyvbe felvenni. A tényleges birtoklás tehát csak bizonyítási módja vo4t a tulajdonjognak és pedig nagyon is kézenfekvő bizonyítási módja; mert aki ki tudta mutatni, hogy ő az ingatlant saját nevében tényleg birja, az rendszerint tulajdonos is volt. Hiszen addig nem lévén az ingatlanság telekkönyvezve: a jogügyleti szerzést is a birtokbaadás közvetítette, vagyis a jogügyleti szerző a tényleges birtokbavétellel megszerezte az ingatlanság tulajdonjogát. Tehát akkor is, ha a tényleges birtokost vették föl a telekkönyvbe, a vélelmezett tulajdonost vették fel. Egyébként a helyszinelési felvétel soha sem adott tulajdonjogot, hanem csak megállapította (constatálta) a meglévő tulajdont. Ezért ha hibásan állapította meg: ezt a hibás megállapítást ki lehetett igazítani a hirdetményi határidő alatt, mert az, aki bármiféle jogcímen a birtokhoz tulajdoni igényt formált, a magyarországi és erdélyi rendtartások 3. §-ai szerint kibocsátott hirdetményi határidő alatt igényét bejelentve, azt az időközben netalán jogokat szerzett jóhiszemű harmadik személyek elleni joghatállyal, a hirdetményi határidő lejárta után pedig az időközben netalán jogokat szerzett jóhiszemű hárma-