Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 6. szám - Munka-kiosztás

107 engedélyt tartalmazó két nagykorú férfitanu aláírásával ellátott kötelezvény alapján ..." Mindez olyan lényeges kelléke az okiratnak, mint az eredetisége. Ha tehát egyes urak nem irják be amazokat, miért irják be emezt? Ha azonegy adós ellen ugyanazon hitelező által beadott több kérvény vagy megkeresés egyidőben érkezik zálogjog bekeblezése végett, akkor sok helyen nem irják az iktatás alá, hogy az ügyek egyidejülegesek. Egy helyen azzal érveltek a felszólalásomra, hogy ilyenkor a kitüntetésnek nincs értelme, hisz ugyanannak a hitelezőnek követelései sorakoznak egymás után. A kielégítésnél tehát kár nem érheti. Ez az érvelés nem áll meg, mert hisz a hitelező a követelései közül csupán az egyiket is átruházhatja, megterhelheti, így azután az engedményesnek vagy az alzálogjogra jogosítottnak nem mindegy, hogy a követelése a rangsor rendes helyén áll-e, vagy a többi zálogjoggal egyidejüleges. A rendtartás egyébként sem tesz kivételt. így tehát az ügyekre minden esetben rá kell irni az érkezés egyidejülegességét. * Egyik telekkönyvi hatóságnál százával teljesített kőszénkutatási jog bekeblezésében ezt olvasom : „... 1890. május 12.-étől számítandó hatvan évi időtartamra." Miért nem hatvan évre ? Hisz azt mindenki tudja, hogy az év idő s hogy a 60 év: időtartam. Teljesen fölösleges a számítandó szó is. Az ilyen apró cafrangok ezerével bitangolják a tkvben a helyet és lopják az időt. * Sok helyen látom, hogy a végrehajtási zálogjogot „a bíróságnak kielégítési végrehajtást rendelő végzése" alapján kebelezik be. A logikus gondolkodás tudja úgyis, hogy a végrehajtási zálogjog kielégítési végrehajtás eredménye. Miért terhelik meg hát a végzéseket és bejegyzéseket mindenféle fölösleges, fontoskodó kitétellel ? # A kőszénkutatási jogot legtöbbször a községnek majdnem