Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 5. szám - Egy gyakorlati eset - tanulságul

85 Megállapítva tehát nem az a jog van, amelynek alapítását a felek szándékolták s amelynek az alapításában megegyeztek, de amely a telekkönyvbe be nem jegyeztetett, hanem amely a telekkönyvbe is bejegyeztetett. Ennélfogva, ha a mi eszünkben az állapittatik meg, hogy a felek használati jog alapításában egyeztek meg, akkor ez a jog nem jött létre, mert nem ez a jog, hanem más jog, t. i. haszonélvezeti jog van a telekkönyvbe bejegyezve; de nem jött létre az a jog sem, amely bejegyeztetett, mivel hiányzik az annak megalapításában való megegyezés, már pedig e nélkül maga a telekkönyvi bejegyzés a jogot nem hozza létre. A tulajdonos tehát pert indíthatna a társaság ellen a helytelenül bejegyzett haszonélvezeti jog kitörlése iránt. (Az igaz, hogy nem sokra menne vele, mert a társaság meg viszontkeresetet támaszthatna a használati jog egyidejüleges bejegyzése iránt.)* A második kérdés az, hogy miképen boldogul a város a társasággal az utcanyitás dolgában. A kisajátítás igénybevételének gondolata első tekintetre képtelennek tűnik fel. Hiszen a tulajdonos a város. A saját telkét sajátítsa ki?! Vagy a bejegyzett haszonélvezeti jogot? A kisajátításról szóló 1881: XLL tc. 9. §-a szerint kisajátítás tárgya csak „ingatlan dolog" lehet. És — bármily képtelenségnek lássék — a kisajátításnak mégis helye van. Mert igaz ugyan, hogy a kisajátító is a város lenne és a kisajátítandó telek tulajdonosa, tehát a kisajátítást szenvedő is a város volna, ám a város mint kisajátító és mint tulajdonos mégsem ugyanaz. A különbség nem abban van, hogy a város mint hatóság közjogi s mint telektulajdonos magánjogi alany, mert a kisajá* Azon, hogy — bár világosan használati jog bejegyzése van az okiratban megengedve, mégis — haszonélvezeti jogot jegyeztek be a telekkönyvbe és hogy a haszonélvezeti jogot is az „uralgó telek fennállásáig" tartó vagy fennálló jogként jegyezték be, nálunk nem kell csodálkozni. És az ilyesmi nem is baj és nem szükséges miatta kétségbe esni. Hiszen majdnem minden telekkönyvünk tömve van az ilyenféle bejegyzésekkel és még sem esett még ki a világ feneke, sőt „rendben megy minden" ! (Azon azonban a laikus észjárás is — ha kissé logikus — gondolkodóba esik, hogy ha uralgó telek van, akkor hol marad a szolgáló telek? Mert ha az előbbi van, akkor az utóbbinak is kell lenni. Ehhez nem is kell ismerni a telki és személyi szolgalmak közti különbséget.)