Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 3. szám - Egyetemlegességből folyó viszásságok

50 szerint az előző jelzálogos követelések beváltásának elmulasztása által csak azon jogától esik el a későbbi jelzálogos hitelező, hogy a végrehajtási eljárás folyamán a sorrendi tárgyalásnál nem érvényesítheti a maga igényét, de attól, hogy azt külön per utján ne érvényesíthetné, az ellen aki az ő kárával valóságosan gazdagodott, őt az érintett mulasztás meg nem foszthatja. Tehát a Kúria nem ad helyt az ily keresetnek. Nem pedig a fentebb idézett s a kir. táblától átvett indokok alapján. Ez ma a gyakorlatunk. Pedig világos, hogy a feleség az által, hogy az első helyen bekebelezett hitelező őt a kötelezettség alul kibocsátotta, gazdagodott azzal az 500 koronával, mely különben a második helyen bekebelezett hitelezőnek jutott volna. Gyakorlatunk ismerője siet is a fentebb említett, vagy hasonló esetben a kiengedést a sorrendi tárgyalás előtt megtenni, mert jól tudja, hogy a kir. Kúria ismert 798/99. sz. határozata a sorrendi tárgyalásnál ilyetén okoskodásnak útját állja. A sorrendi tárgyalásnál a hitelező már nem állhat azzal elő, hogy ő a több jelzálog közül csak ebből vagy amabból akar kielégítést. Néki csak annyi jogát respectáljuk, hogy követelését, ha egészben akarja, egészben is érvényesítheti, ha még más — el nem árverezett — ingatlanon is be van a követelés kebelezve, de azt már nem teheti, hogy a sorolásról önkényesen lemond. önkényt is előtérbe nyomul a kérdés, hogy mi a különbség annak a jelzálogos hitelezőnek a spekulációja közt, aki a törlést a sorrendi tárgyalás előtt adja meg és azé közt, ki ezzel kissé lekésett ugyan, de ugyanazzal a célzattal a sorrendi tárgyalás folyamán akar egy adóstársat kiengedni?' Nyilvánvaló, hogy — a szándékolt eredményt tartva szem előtt — különbséget a kettő közt egyáltalán nem találunk. Mindkettőnél talál a magánjogirók helyes érvelése, hogy a jelzálogos hitelező az egyetemleges jelzálogok bármelyikét a jelzálogos kötelezettség alul felszabadithatja, teheti ezt akkor is, ha a kötelezett személyek mások, s teheti ezt azok tudta és beleegyezése nélkül is. Talál az is, hogy ha valaki jogát annak törvényszerű korlátai közt gyakorolja, jogosítva van azt akkor is tenni, ha ezzel másnak anyagi hátrányt okoz. Végül mindkettőre talál az is, hogy a fel nem szabadítót-