Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 3. szám - Naplopás

94 magyarázat szabályait tartva szem előtt, csakis ezt lehet megállapítani, — arra azonban, hogy a hitelező javára biztosított fenti jogkedvezményt a törvényhozó ahhoz a feltételhez is kötötte volna, hogy az egy éven belül kért végrehajtás a- on egy éven belül foganatosít)assék is, — a törvényben alapot találni egyáltalán nem lehet. A fentiekből folyóan nem kétséges tehát, hogy a Vhn. 31. §-a alapján kért s a kérés folytán esetleg ezen egy éven belül el is rendelt végrehajtás foganatosításánál, — ha az ezen szakasz rendelkezése szerint a végrehajtás kérelmezésére előirt egy év eltelte után foganatosittatik is, — nem a Vhn uj, hanem az 1881: LX. tc. régi rendelkezései nyernek alkalmazást. Ez esetre ennélfogva a Vhn. kifejezett rendelkezést tartalmaz. Egyáltalában nem intézkedik azonban a Vhn. arról, hogy abban az esetben, amidőn a végrehajtás a Vhn. életbelépte előtt már el volt rendelve, de az 1909. augusztus hó 25-ike után foganatosittatik, a foganatosításnál melyik törvény, a Vhn. avagy az 1881; LX. tc rendelkezése nyerjen alkalmazást. A törvény e hézagának pótlása végett tehát a hasonszerüséghez kell folyamodni, amire ha figyelembe vétetik a Vhn.-nak érvényben levő előbb emiitett kifejezett rendelkezése, a kellő alap meg is van. Nem lehet ugyanis a törvényhozóról feltételezni azt, hogy azon hitelezőt, kinek javára a végrehajtás még a Vhn. kihirdetése, illetve életbelépte előtt elrendeltetett, kevesebb jogkedvezményben kívánta volna részesíteni mint azt, aki a 31. §-ban megkívánt előfeltételek fennforgása mellett, a végrehajtást csak a törvény kihirdetésétől számított egy éven belül kérelmezi. És minthogy az esetek hasonlók és az okok is ugyanazonosak: a Vhn. 31. §-ában kimondott, fentkifejtett jogszabálynak ezen esetre való kiterjesztése és alkalmazása is — indokolt. Ha ennélfogva a végrehajtás a Vhn. életbelépte előtt el volt már rendelve, nem kétséges, hogy az 1881: LX. tc. 23. §ában meghatározott elévülési időn belül, a Vhn. hatálybalépte után is, az 1881: LX. tc. rendelkezései szerint foganatosítandó. Ezt az álláspontot az 1898. évi 19.900. I M. szám alatt kibocsátott rendelet sem erőtleniti mag, mert ennek 2. §-a a kérdésben forgó esetről egyáltalán nem intézkedik. Első bekezdése ugyanis csak a Vhn. hatálybalépte előtt már foganatosított végrehajtásról tesz említést, az a kijelentése pedig, hogy az ezen időben foganatosított végrehajtás alapján szerzett zálogjog érintetlen marad, nem egyéb, mint annak az érvényben levő általános jogelvnek a kifejezésre juttatását hogy a törvénynek visszaható ereje nincs, minélfogva az uj törvény a szerzett jogokat nem érinti. De nem tartalmaz ily vonatkozású rendelkezést a hivatkozott §*nak 2. bekezdése sem, ami abból tűnik ki, hogy ezen bekezdés szavainak szószerinti írtelme, szerint a Vhn. hatálybalépte előtt elrendelt végrehajtás, a Vhn. kihirdetése, illetve hatálybalépte után az 1881: LX. tc. rendelkezései értelmében egyáltalában nem volna foganatosítható, amit feltételezni pedig nem lehet. Ezek szerint ugy a Vhn. életbelépte előtt már elrendelt, mint a kihirdetés után a 31. § értelmében egy éven belül kért végrehajtásnak az elévülési időn belül történt foganatosításánál, nem a Vhn. 2., 3., 6—9. éa 11—14. §»ai, hanem az 1881; LX. tc. rendelkezései az irányadók,