Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 2. szám - A sopronvidéki házmegosztások

57 könyvben ábrázolva is van. Ugyanebben a telekjegyzőkönyvben az is fel van tüntetve, hogy a házrészek mely telekjegyzőkönyvekben vannak felvéve. Ezek a telekjegyzőkönyvek az előbbi (mondjuk: közös) telekjegyzőkönyv számával vannak ellátva, de ez a szám mindenik külön telekjegyzőkönyvnél más számmal van törve (434'1, 434/2 stb.) A külön telekjegyzőkönyvekbe felvett házrészek nincsenek külön helyrajzi számokkal ellátva, hanem első, második stb. résznek (Antheil) vannak nevezve. A házrészeknek külön összeirási száma sincs. A házrészeket kitevő helyiségek és telekrészek felsorolása s a közös helyiségek és telekrészeknél való hivatkozás ugy történt, mint a kismartoni járásbíróságnál, avval a különbséggel, hogy itt az egyes helyiségek és telekrészek külön számokkal is jelölve vannak és hogy mindenik házrésznél hivatkozás van a közös telekjegyzőkönyvben látható rajzra. Az ilyen felvételtől azonban egyes esetekben eltértek. Nevezetesen nem szerkesztettek mindig közös telekjegyzőkönyvet, nem ábrázolták a megosztást és mellőzték a házrészeket alkotó helyiségek és telekrészek felsorolását ; de nem tüntették fel minden esetben a házrészi minőséget sem, ami azután csak a házszám azonosságából következtethető. (Ahol feltüntették a házrészi minőséget, ott zárjel közé tették: „földszint", „emelet"). A házrészeknek külön helyrajzi számokat adtak. A telekkönyvátalakitáskor minden esetben • éppúgy jártak el, mint a helyszíneléskor. A nagymartom járásbíróság területén — mint fentebb mondatott — az osztott házak a helyszíneléskor határozatlan arányú közös tulajdonként vétettek fel, a megosztást csak a telekkönyvátalakitáskor telekkönyvezték, még pedig egészen ugy, amint a soproni törvényszék területén (német szövegű bejegyzésekkel!) A nezsideri esetben az osztást a helyszíneléskor szintén nem tüntették fel, hanem csak a betétszerkesztéskor, a következő módon: „95. hrsz. Ház (emeleti rész) 44. ö. i. sz. a beltelekben. Egy egészet képez a 46. ö. i. sz. földszinti résszel. L. 164. sz. betétet". A kőszegi esetben a telekkönyvezés a helyszíneléskor így történt: „61. Parc. N. Stockhohes Haus C. N. 50. in der innern Stadt, sammt Grundpfeilermauer vom Hause No 51.", a földszintet tartalmazó tjkvben: „62. hrsz. földszinti ház 51. sz. a., a belvárosban a felső emeletnek földszinti alaposzlopai kivételével".