Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 2. szám - Zálogjogilag bejegyzett követelések lefoglalásánál fölmerülő kérdésekről
51 miben sem változtatja meg az adós és az eredeti hitelező közötti jogviszonyt, ez által az adós nem válik a végrehajtató adósává, hanem az eredeti hitelező helyébe az ügygondnok lép, aki a behajtást saját felperessége alatt nem a végrehajtatok részére, hanem a végrehajtási tömeg előállítása végett, a végrehajtást szenvedett hitelező részére lévén hivatva eszközölni, mint ilyen, csak azokat a jogokat érvényesítheti a végrehajtást szenvedett adósával szemben, amely jogok ezt megillethették ; mivel pedig a hitelezőt nem illeti meg, hogy egy egységes követelést, tetszés szerinti részekre felosztva, a kiszakitott egyes összegek szerint, esetleg különböző biróságok előtt megindítandó több keresettel érvényesíthessen, ép igy a lefoglalt követelés behajtásával megbízott ügygondnoknak sem állhat jogában az, hogy a lefoglalt követelésre zálogjogot szerzett hitelezők javára csupán az egyes végrehajtási összegek erejéig lépjen fel külön keresetekkel az adós ellen, ahelyett, hogy a teljes összegében lefoglalt egész követelést egy keresettel érvényesítse. De hogy ily lefoglalt követelés az adós ellen részekre osztva nem érvényesíthető, kitűnik az 1881: LX. tc. 123. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint, ha a lefoglalt pénzbeli követelésre a végrehajtatón kivül másnak zálogjoga nincs, amely esetben a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra átruházásának van helye, ez az átruházás, amennyiben a lefoglalt követelés a végrehajtatónak a követelését és járulékait meghaladja, csak ugy foghat helyet, ha a végrehajtató a többletet készpénzben kifizeti, tehát az ily lefoglalt követelést a végrehajtási törvény is annyira megoszthatlannak tekinti, hogy az csak teljes egészében ruházható a zálogos hitelezőre; abban az esetben pedig, midőn a végrehajtást szenvedő követelésére több végrehajtatónak van zálogjoga, amidőn tehát az átruházás teljesen ki van zárva, a követelés oszthatatlanságához, az arra végrehajtást vezetett egyes végrehajtatok zálogjogának egyetemlegessége s ekként oszthatatlansága is járul. Az ügygondnokot az 1881. évi LX. tc. 126. §-ából kitetszőleg különben sem illeti meg az a jog, hogy az általa behajtott összegeket az egyes végrehajtatok követeléseinek kielégítésére ezeknek kiadhassa, hanem tartozik a végrehajtást rendelő bíróságnak bemutatni, amely bíróság a befolyt összeg felosztását a 118. és 119. §-oknak megfelelően eszközli, amely felosztásnál tehát valamennyi zálogos hitelező, nyert zálogjoguk