Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 2. szám - Néhány szó az urbéri közös fekvőségek tulajdonosainak és ezek tulajdoni hányadrészeinek megállapitása kérdésében
sr ^ Néhány szó az úrbéri közös fekvöségek tulajdonosainak és ezek tulajdoni hányadrészeinek megíülapitása kérdésében.* (Felelet Z. J. urnák) Irta dr. Gabona Lajos kir. törvényszéki biró. Ámde a törvényben ilyen rendelkezés nincsen, sőt az idézett törvény 56. §-ának első mondata („Az úrbéri telkek után járó erdő, — nádas — és legelőilletmények szintén különváltan elidegenithetők, mihelyt azok a telekkönyvben külön vannak kitüntetve"), kifejezetten is kimondja, hogy a közösbeli tulajdoni hányadrészek önállóan is „elidegenithetők". Ennek kimondása különben az 55. § szabályára tekintettel felesleges, hiszen e szabály az 55. §-ban benne van, a minthogy ez utóbbiban a közösbeli telekkönyvvezetlen tulajdoni hányadrészek Önálló — a törzstelektől különváltan való — megszerzésének engedélye is benrejlik. Az idézett t.-cikk 56. §-a második mondatában sincsen olyan szabály, mely a törzstelek és a kérdéses közösbeli tulajdoni hányadrész között válhatatlan jogi kapcsolatot létesítene. Az 56. § második mondata ugyanis csak vélelmet állit fel, amikor kimondja, hogy a telekkönyvvezetlen erdő, — legelő — és nádasilletőség a belsőség tartozékául tekintendő. E vélelemmel szemben azonban a törvény az ellenkező jogállás bizonyítását megengedi. A bizonyitott ellenkező jogállás tehát meg is áll. E vélelemnek eszerint csak a perbeli bizonyítási teher kérdése tekintetében van jelentősége. Nem az erre a vélelemre támaszkodó beltelektulajdonos köteles tehát bizonyítani, hanem a vélelemmel ellenkezőt vitató fél. S ha ez utóbbi bebizonyítja pl. azt, hogy a telekkönyvezetlen legelőilletményt ő már előbb pl. vétel utján megszerezte, mint az előbbi a beltelket, akkor a perben bizonyítottnak tekintendő a kérdéses vélelemmel ellenkező jogállás, hiszen nemo plus iuris transferre potest quam ipse habét, minélfogva a beltelek szerzője nem is szerezhette meg azt a legelőilletményt, mely a beltelek szerzése idején már nem volt a beltelek elidegenítőjéé. Az a kérdés tehát, hogy ki a telekkönyvvezetlen legelő, * Az előző közleményt lásd az első számban.