Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 11. szám

323 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. B. J. urnák. Levele szerint a vitás kérdés az, hogy a helyszínelés előtt volt-e tagosítás ? írja, hogy Ön azt állította, hogy igenis volt, s ezt az 1853 apr. 18-iki rendelet 3 ós 9 §-aival bizonvitotta, amelyekben „tagositási ítéletről és munkálatról" van szó. Ennek azonban azt vetették ellen, hogy a hivatkozott rendelet helyett az eredeti német szövegnek rossz fordításai, amennyiben a „tagosítás" helyek ott „helyszínelésének kellene lenni. Hát természetesen Önnek van igaza A tagosítást az 1836 : X. tc 6. § nak g) betűje már akkor szabályozta, amikor még hire sem volt a telekkönyvi helyszin?lésnek. Alaptalan az az ellenvetés is, hogy az 1853 ápr. 18-iki rendelet 3 és 9. §-ai az eredeti német szövegből rosszul vannak magyarra fordítva. A 3 §-ban emiitett „tagositási ítéletek" „Commassations — Erkenntnisse", a „tagositási munkálat" pedig „Commassations — Operate" ; a 9. § ban emiitett „birtokszabályozás" : „Besitzregelung" a német eredetiben. (L Birod törv. és kormánylap 1853 évi XX darab.) A „Commassation" pedig kétségtelenül tagositás, nem helyszínelés. (V ö. 1854. jul. 23-iki rendelet 14. §.) Dr. F. D. joggyakornok urnák. Ha A azzal a kikötéssel ajándékoz B nek egy í'ekvöseget. hogy az ajándék B halála után C re „szálljon" : e jogügylet alapján utóöröklési jog csakis akkor keletkezik, ha az ajándékozás halál esetére szól és alaki kellékek tekintetében az 1876 : XVt. tc 33. §-nak megfelel. Az ilyen kikötés ugyanis feltételes s időponthoz kötött örökösnevezés (hitbizományi helyettesítés — substitutio fideicommissaria), amelynek természetszerűleg csak végintézkedésben (végrendeletben, öröklési vagy halálesetre szóló ajándékozási — donatio mortis causa — szerződésben) van helye. A nem halálesetre szóló ajándékozási szerződés alapján tehát utóöröklési jog telekkönyvileg be nem jegyezhető. Ha ilyen szerződésben történik a fentebb emiitett kikötés, akkor az egyszerű elidegenítési tilalom, mely azonban a Kúria 74. számú döntvénye szerint sem jegyezhető be a telekkönyvbe, mert nem tűnik ki belőle, hogy C dologi igényének biztosítását célozza. Az utóöröklési jog nem lehet tárgya a zálogjognak, mert zálogul a dolgokon kívül csak az átruházható, vagy az olyan íogok szolgálhatnak, melyek át nem ruházhatók ugyan, de gyakorlásuk harmadik személyeknek átengedhető. Az utóöröklési jog telekkönyvi bejegyzése különben is csak tulajdonjogi korlátozás. Körösfeketetó. Az ilyen nagyarányú közösségek telekkönyvezésének csak az a módja tekinthető szabályszerűnek, melyet a 45.041/1889. IM. sz. rendelet ir elő. Az osztatlan illetőségek természetesen K. község telekkönyvének betéteiben telekkönyvezendök. Az 1898 : XIX. tc. 49. §-a első bekezdésében előirt feljegyzés az ugyané § második bekezdése értelmében a közigazgatási bizottság megkeresése alapján foganatosítandó. Y. K. urnák. Kiutaló végzések fogalmazványainak elkészítésére nem vállalkozunk, főképen olyan hiányos adatközlés mellett, mint amilyen levelében, illetve ennek mellékletében foglaltatik. Kérjük tüzetesen megírni, mire nézve kíván felvilágosítást. Levélben csakis válaszbélyeg beküldése esetén felelünk. Előfizető. A bejegyzés a tkvi rdtás 162. §-a értelmében ugy teljesítendő, amint az a végzésben elő van irva. A bejegyzést rendelő végzés azonban a közölt esetben nem szabályszerű, mert a rdtás 130 § a) betűjével ellenkezően a foganatosítandó bejegyzés megszövegezve nincs. A bejegyzésnek a rdtás 107. §-a harmadik bekezdésének b) betűje értelmében „ugyanoly teljességgel kell történnie, mint a föbetétben". A közölt végzés helytelen még a következő két okból is : 1. nem uzt a zálogjogot jegyzik be a mellükbetétben, amely a föbetétben van bejegyezve, hamm egy uj zálogjogot, miért is 2. a „kiterjesztésképen" szónak semmi értelme sincs.