Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 10. szám

286 vet el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A vád képviseletét pótmagánvádlóként annak az ügyvédi kamarának az ügyésze is átveheti, amelynek területén a kihágást elkövették.1 1 Az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874 : XXXIV. tc. 39. §-a értelmében — amelyet az 1880 : XXXVII. tc. 5. §-ának 3. pontja hatályában fenntartott — az, aki anélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtt képviseletét üzletszerűen folytatja, a kir. ügyész, kamara ügyésze vagy magánfél panaszára 5-től 50 frtig, ismétlés esetében pedig 20-tól 100 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő s az Ítéletben egyszersmind kimondandó, hogy az ekként büntetett egyén a feleknek képviseletétől eltiltatik, ha pedig a felek képviseletétől itéletileg eltiltott egyén az üzletszerű foglalkozást továbbra is folytatná, ily esetben három hónapig terjedhető fogsággal fenyítendő. E rendelkezések szigorítását az érdekelt körök általánosan óhajtják. Ennek felel meg a törvény 16. §-a. A törvénynek ez a rendelkezése két irányban tér el az. ügyvédi rendtartás 39. §-ától. Először is kitágítja a zugirászat büntetendő cselekményének fogalmát, másodszor szigorúbb büntetést szab arra. A törvény az „ügyvéd" kifejezés helyébe azt a kifejezést használja: aki jogositva van arra, hogy feleket dijért képviseljen (közjegyző, szabadalmi ügyvivő). Az az ügyvéd, aki az 1887: XXVIII. tc. 4. §-a értelmében az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett, a felfüggesztés ideje alatt szintén nincs jogositva, hogy a feleket hivatásszerűen biróság előtt képviselje. Az ügyvédi rendtartás 39. §-a csak a biróság vagy hatóság előtti képviseletről szól. A leggyakoribb és legveszedelmesebb zugirászat azonban az, amikor zugirász képviselet nélkül is a fél nevében beadványokat szerkeszt. Mivel azonban ezeket a cselekményeket nehezen lehet bizonyítani, a törvény bünteti azt a cselekményt is, amely a zugirászatra irányuló szándékot bizonyítja és rendszerint arra vezet is, t. i. a díjazás melletti képviseletre vagy beadvány szerkesztésére való ajánlkozást. Minthogy pedig a fél nem mindig van abban a helyzetben, hogy valakinek az ügyvédség gyakorlására való jogosultságáról tudjon, vagy az ügyvédségtől való elmozdítást vagy felfüggesztést tudja, ebből az okból büntetés alá kell vonni azt is, aki az ügyvédség gyakorlására való jogát színleli. Igaz ugyan, hogy az 1879: XL. tc. 45. §-a értelmében kihágáskép 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki őt jogosan meg nem illető olyan címet használ, amely által a közönség tévútra vezettetik, kétséges lehet azoffban az, hogy