Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 9. szám - A telekkönyvi jogrendszer reformja

238 tlkvi szaktudósaink, érvényben levő tlkvi jogunkról, a mult évben bocsátottak ki szakkönyveket, miből nem az következik, hogy uj telekkönyvi jogunk rövid idő alatt meglesz. .A tlkvi jogrendszer reformkérdéséhez kiváló jogászok néhány olyan eszmét vetettek fel, amely minket, tlkvvel foglalkozókat közelről érdekel. Az 1911. évi költségvetés tárgyalása alkalmával Csermák Ernő országgyűlési képviselő ur az alkotandó tlkvi rendtartásra nézve rámutatott arra, hogy „ki kell mondanunk kötelezőleg, hogy mindenki a saját tljkvét feltétlenül rendezni tartozik, vagyis a községekben el kell érnünk azt az eredményt, hogy a tényleges birtoklás és a tlkvi tulajdon kérdése egymással folytonos összhangban álljon". — Ennek gyakorlati ellenőrzése akkép lenne eszközölhető, hogy a tlkvi hatóság évenként a parcella szerinti soros könyvet a községi elöljáróságnak küldi ki, a tényleges birtokosnak a tlkvi tulajdonossal leendő összehasonlítása végett. Beszédjét igy folytatta: „A mi mostani tlkvi rendtartásunk kétségtelenül olyan, hogy ha nem is mondhatom feltétlenül egészen rossznak, de rendkívül sok hibában szenved. Dacára annak, hogy olyan kiváló jogász és szakember foglalkozik a telekkönyvvel, mint Imling, azt látjuk, hogy pl. a tényleges birtoklásra, a betétszerkesztésre van nekünk egy csomó törvényünk, melyek azonban egy olyan konglomerátumot képeznek, hogy ember legyen aki el tud menni rajtuk és mikor rendezni kell a tjkveket,. akkor törvényeink ellenére csak ugy történhetik a tényleges birtoklás szerinti rendezés, ha a biró tulteszi magát a törvény paragrafusain, betű szerinti rendelkezésein és liberálisan jár el, iparkodik összhangzásba hozni a tényleges birtoklást a telekkönyvvel." (Országgyűlési Értesitő 183. országos ülés 1911 június 22-én.) Hogy mily nagyfontosságú kérdés a tikvek kötelező rendezése, nem szorul bővebbi magyarázatra. Csak üdvözölni lehetne ezen elv gyakorlati megvalósítását, bár kétségtelen, hogy rendkívüli nehézségekbe ütköznék. Mindazáltal ahol a kisbirtokos osztály tekintélyes része — főleg nemzetiségi vidéken oly csekély intelligenciájú mint nálunk, ott helyes, ha az állam polgárainak javára olyan hasznos intézkedéseket tesz, amelyekre máshol szükség nincsen. Ezzel kapcsolatban sok kérdés merülhet fel, amelyek között az elöljáróság személyi kérdése is fontos.