Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 9. szám - A jogkereső közönség

235 vaszékhez, a kir. adóhivatalhoz, vagy a pénzügyigazgatósághoz tartozik, és igy tovább. Sokszor kevés dologgal, néhány sor Írással rendbe lehetne hozni a dolgát, de sem a törvényszéki elnöknek, sem a járásbiróság vezetőjének, sem más hatóság főnökének nem szabad a felek érdekében hatóságokhoz beadványt intézni, pedig kéri, nagyon kéri a szegény panaszos azt a pár sor irást, amivel segiteni lehetne a baján. Aki panaszosok meghallgatásával foglalkozik és a szegény embernek a sorsát szivén viseli, átérzi, hogy nem helyes dolog ez az ide-oda való lökdösés, elkeseritőleg hat ez a jogkereső közönségre, mert az egyszerű nép nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi szabad, mi nem annak az urnák, aki előtt ő panaszkodik, csak azt látja, hogy se itt, se ott nem intézkednek megfelelőleg panasza tárgyában, hanem elodázzák. Legtöbbször későn is emel már panaszt a szegény ember, akkor amikor panaszolt dolgán vagy éppen nem, vagy per nélkül segiteni nem lehet, a pertől pedig fél, sok költségbekerül. Sok kisember jut emiatt koldusbotra, beleun az ide-oda való járkálásba, rábizza a dolgát a sorsra, ez pedig elbánik vele. Rendkivül nehéz ennek a kérdésnek intézményes megoldása, de törni kell az utat. Ott kezdeném, hogy már az elemi iskolákban az utolsó évben tájékoztató ismereteket nyújtanék a különböző állami és magánhivatalok mibenlétéről — csak ugy nagy általánosságban ; azután a felnőtteknek a téli időkben előadásokat kellene tartani a legszükségesebb birósági és közigazgatási (pénzügyi) eljárásokról, főleg a telekkönyvről, örökösödésről, büntető törvényekről, az adók és illetékekről stb., azonképpen, aminthogy ilyen előadások gazdasági téren a földmivesiskolák által tartatni szoktak. A törvény nemtudásával senki sem védekezhetik; adjunk tehát módot és alkalmat a népnek, hogy nagyjában, fővonásaiban megismerhesse a mindennapi élethez szükséges törvényeket, hogy legalább annyira tájékozva legyen, hogy tudja, melyik bajában hova forduljon, hogy képes lehessen megitélni, mit szabad vagy mit nem szabad tenni, anélkül, hogy polgári pert ne indítsanak ellene és hogy melyik az a végső eset, amikor csak perrel orvosolhatja jogát; végre, hogy miféle cselekményei esnek büntető megtorlás alá. Ezeken kivül sok más egyéb élet-