Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 7-8. szám - A sok telekkönyv és a jegyző

224 Ugyanez a törvény kivette a foglalás alól az adósnak bfoglalható készpénzéből azt az összeget, amely az adósnak és háznépének szükséges lakása egy negyed évre való bérét fedezi; a foglalás alól kivett állatok takarmányozására szükséges készletét egy félévre emelte fel, a foglalás alól mentes állatok nem létében pedig megfelelő összegű készpénzt vett ki a foglalás alól, felemelte a mentes vetőmagkészletet oly mennyiségre, amennyi tizenkét hold föld miveléséhez szükséges, továbbá kivette a foglalás alól az ezen gazdasági üzem folytatásához szükséges félévi takarmánykészletet is, valamint a szalma-, alom- és trágyakészletet; vetőmag hiányában a készpénzből mentesített megfelelő összeget, felemelte ugy a köz-, mint magánalkalmazottak, továbbá a nyűg- és kegydijasok évi járandóságainak és a munkások, valamint a napidijasok napi bérének foglalás alól mentes összegét, végül intézkedett (13. §) arra nézve is, hogy amidőn tagok és hozzátartozóik az e célra alakult társaság, illetve egylettől járadékot élveznek, ez mily mérvben foglalható le ; egyszóval a törvényhozó fokozatos intézkedéseivel arra törekedett, hogy az adós vagyoni existentiáját a megélhetéshez szükséges mérvben biztosítsa Arra nézve azonban, hogy a magánosokkal szemben megillető életjáradék és eltartási kikötmény végrehajtási foglalás tárgyát képezheti e avagy sem, a végrehajtási törvények kifejezetten nem intézkednek. Minthogy azonban a törvényhozónak a fennebb felsorolt törvényi rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy akarata arra irányult, hogy az adóst vagyoni exisztenciájában oly mérvben részesítse védelemben, amily mérvben ennek vagyona élete fenntartásához legszükségesebb, ami kitetszik már abból is, hogy azokat a tárgyakat veszi ki a foglalás alól, amik kizárólag az életfenntartás eszközeit képezik. Minthogy tehát ezek szerint a törvényhozó létfenntartást biztosítván, nem lehet feltenni, hogy meg akarta volna engedni azt, hogy a magánosokkal szemben megillető életjáradék és eltartási kikötmény korlátlanul lefoglalható legyen még abban az esetben is, amikor annak lefoglalása által a végrehajtást szenvedő megélhetése lehetetlenné tétetnék, mert a törvénynek az életviszonyokhoz kell alkalmazkodnia ós a mai társadalmi szervezetet uraló sociális elvnek, hogy a megélés lehetőségét senkitől elvonni nem lehet, itt is érvényt kell szerezni. Kimondandó volt a törvényhozói akaratból folyó az a szabály, hogy a végrehajtást szenvedőt magánosokkal szemben megillető életjáradék, illetve eltartási kikötmény csak a végrehajtást szenvedő életfenntartására való szükséglet mérvét meghaladó részében foglalható le. Magától értetődik, hogy a természetben kiszolgáltatandó, át nem ruházható, személyhez kötött eltartás iránti követelési jog foglalás tárgyát egyáltalán nem képezvén, eme szabály keretén amúgy is kivid esik ; valamint, hogy az életfenntartására való szükségletnek mi a mérve, a fennforgó esethez képest a végrehajtást szenvedő összes viszonyainak és kereeetképességének figyelembe vételével külön-külön bírálandó el. Kelt Temesvárott, 1912. évi január hó 19. napján. Hitelesíttetett az 1912. évi február hó 23.-án tartott teljes ülésben.