Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 5. szám - Visszhangok a telekkönyv reformjához

175 cikkemben is jeleztem és bizonyitani iparkodtam — a telekkönyvi ügyek intézését biráink érthető okokból általában nyűgnek tekintik, ami pedig épen nem alkalmas az ügyszeretet és itt annyira szükséges gondosság kifejlesztésére. De semmiesetre sem arra, hogy a mai állapotok ugy amint vannak jól is vannak. Üdvös reformok, szerves törvények és erre a szakra nevelt emberek kellenek ide; akkor á telekkönyvi eljárásunk is kiemelkedik abból az ósdiságból, gyengeségből, amiben születésétől kezdve szenved. Ma már a tudomány minden ágában a szakonkénti kiképzés egészséges eszméje kezd tért hóditani. A műszaki tudományokból külön szakonkint lehet diplomát szerezni. Testi hibáinknál a speciálistákat keressük fel, sőt ez olyannyira üdvös irányban halad, hogy univerzális képesitésü hirneves szakorvosaink maguk tanácsolják az ő külön gyakorlatukon kivül eső bajoknál más szakorvosok felkeresését. Á jogi tudományban hovátovább szintén ez az irányzat honosul meg, mert csak kevés halandónak juthat osztályrészéül, hogy ennek minden ágában tudományos magaslatra emelkedjék. Lépten-nyomon hallunk némelyekről mint kiváló büntető, másokról mint váltó-kereskedelmi vagy polgári jogászokról említést tenni, akiket akár mint birákat, akár mint ügyvédeket a legszívesebben és eredményesebben ebben a szakban vesznek igénybe. Hála a szerencsének, telekkönyvi jogunknak is vannak magas nivóju mivelői, akikre ugy most, mint a vitatott reform esetén is nélkülözhetetlen szükség lenne. Nincs tehát indokolva a féltékenykedés, mert ebben a szakban való érvényesülést — akár a legfelsőbb bírói állásokig is — semmiben sem befolyásolhatná az, ha annak alaki, teknikai részét a bírói hatáskörből kivonják s ezt szakképzett telekkönywezetőkre bizzák. Fenntartom ismételten azt az állításomat, hogy a közérdek sérelme nélkül évente milliókat lehetne igy megtakarítani, mert az általam is ajánlatba hozott, rendszerváltoztatásokkal és egyszerűsítésekkel — a mostani telekkönyvi személyzet csekélyebb mérvű szaporítása mellett — telekkönyvi birámkat és a fogalmi személyzetet nem kicserélni, hanem fölöslegessé tenni lehetne. Ez volt a tenorja egész eszmemenetemnek s az összbenyomás az olvasót is csak erre a gondolatra vezethette. Terjedelmes, szétágazó és eléggé kuszált a telekkönyvi eljárásunk, de hisz uj és szabatos törvényalkotásokról, reformokról van szó. Egységes, jó szabályokkal érthetőbbé és sokkal könnyebbé lehetne ezt tenni. Ott pendítette meg Rojcsek bíró ur a helyes akkordot, ahol a minősítés fokozásáról tesz említést. Igen ezt kell megcsinálni; megfelelőbb iskolai előképzettség és gyakorlat után tanfolyamot tartani s ott a telekkönyvi eljárás és ezzel kapcsolatos ismeretek körébe eső anyagot tanítani. Aki ezt lelkiisme-