Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

128 döttjéhez mutatja be a birói kiküldött és a végrehajtást szenvedő részére szóló megfelelő példányokat. Ebben az esetben az 1881: LX. tc. 12. §-ának első bekezdése, 19. §-ának első, második és harmadik bekezdése és 23. §-ának első bekezdése nem nyer alkalmazást. Ha a végrehajtó a kielégitési végrehajtást az elrendelő végzés keltétől három év alatt nem foganatosíttatta, a foganatosítás végett a végrehajtást elrendelő biróságnál ujabb megkeresést vagy kiküldést kell kérnie. Ez a § a jelen törvény hatályosságának területén kivül foganatosítandó végrehajtásra nem alkalmazható.1 1 A 26. § kötelező szabályul állitja fel a mai végrehajtási eljárásban a fél kérelmére alkalmazandó azt a rendelkezést, hogy a végrehajtást rendelő végzés minden példányát a végrehajtatónak kell kézbesíteni (1881: LX. tc. 19. § második bekezdés). A mai eljárás szerint csak az első példányt kézbesitik a végrehajtatónak, a többi példányt a kiküldöttnek. Az elrendelt végrehajtásoknak igen nagy részét nem foganatosítják 1909-ben 563,406 elrendelt végrehajtásból csak 327,639-et foganatosítottak az egész országban ; a budapesti tábla erületcn pedig 150,606 elrendelt végrehajtásból csak 70,262 került foganatosításra. A budapesti V. ker. járásbíróságnál az a tapasztalat, hogy 10 elrendelt végrehajtásból 6-ot nem foganatosítanak. Evenként tehát több százezerre menő ügyben teljesen céltalanul adják ki a végrehajtási iratokat a kiküldöttnek és fölöslegesen okoznak azok lajstromozásával, sürgetésével, visszamutatásával a bíróságnak munkát és a feleknek költséget. A 26. § tehát a végrehajtást foganatosító bíróságot megkiméli a foganatosításra irányuló megkeresések lajstromozásától, mutatózásától, a kiküldöttnek kiadásával, a nyilvántartással s a nem szorgalmazás miatt visszamutató jelentések elintézésével járó munkától. A végrehajtató akkor, amikor a végrehajtást foganatosítani akarja, közvetlenül fordul az ügybeosztás szerint meghatározott birói kiküldötthöz. Minthogy a végrehajtási ügy három év alatt rendszerint lebonyolódik és azt sokáig függőben hagyni nem célszerű, a javaslat azt rendeli, hogy ha a végrehajtást három év alatt nem foganatosították, a foganatosítás végett uj megkeresést vagy kiküldést kell kérni. (Miniszteri indokolás.) 27. §. Az 1881: LX. tc. 188. §-a a következő bekezdéssel egészíttetik ki: Ha az árverésen megigért vételár nem több, mint az árverés hirdetése és foganatosítása körül felmerült s biróilag megállapított költség, a vételárt annak, akit a költség megillet, sorrendi tárgyalás mellőzésével kell az emiitett költség fedezésére kiutalványozni. Az utalványozásnak azonban csak az ütóajánlat megtételére szolgáló határidő eredménytelen elmulta ütán vagy az utóajánlat folytán megtartott árverés jogerőre emelkedése után van helye.1