Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

118 aggodalomra nem adhat okot, mert módot ad a javaslat arra, hogy ott, ahol nincs önálló intézkedésre alkalmas bírósági iroda, a kir. Ítélőtábla elnöke ugy rendelkezhetik, hogy az iroda ily elintézéseket ne végezzen, továbbá egyes elintézéseket a biró is fenntarthat magának, a fél pedig az irodának esetleges téves intézkedése ellen könnyen és minden formaság nélküTorvoslást szerezhet. (Miniszteri indokolás.) Hogy a bírósági iroda e magasabb feladatra alkalmas is legyen, az igazságügyminiszter az igazságügyi kezelöhivatalookok részére a 43,600/911. IM. sz. alatt kelt rendelettel tanfolyamot szervezett, amelynek végén a hallgatók gyakorlati kezelői vizsgát tesznek s e vizsga letétele nélkül magasabb állásba elő sem léphetnek. 8. §. Az 1871: VIII. tc. 26. §-a a következő bekezdéssel egészíttetik ki: A fegyelmi biróság hivatalvesztést megállapitó határozatában különös méltánylást érdemlő okból kimondhatja, hogy a hivatalvesztés a nyugdíjtörvényben meghatározott ellátási igény tekintetében a hivatalvesztésre Ítéltre és hozzátartozóira avagy csupán hozzátartozóira nem jár azzal a következménnyel, amelyet a törvény a s'zolgálat kötelékéből büntetéskép történt elbocsátáshoz füz (1885: XI. tc. 5. § 5. pontja). Ebben'az esetben az ellátási igény a jogosultat ugy illeti meg, mintha a hivatalvesztésre itélt a szolgálat kötelékéből végleges szolgálatképtelenség alapján vált volna meg.1 1 A 8. § a fegyelmi törvénynek a mai gyakorlatban nagyon érezhetővé vált kiegészítését tartalmazza. A birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871 : VIII. tc. 2G. § a akként rendelkezik, hogy a fegyelmi határozatban kimondott hivatalvesztés maga után vonja az illető címének, fizetésének, valamint nyugdijának és mindazon előnyöknek elvesztését is, amelyeket szolgálata alapján az állam irányában igénybe vehetett volna ; az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885 ; XI. tc. 5. § ának 5. pontja pedig azt mondja ki, hogy az, aki a szolgálat kötelékéből büntetésképp elbocsáttatik, sem maga, sem pedig özvegye vagy árvája részére állandó ellátásra, vagy egyszer s mindenkorra szóló részeltetésre igényt nem tarthat Ezeknek a szabályoknak az alkalmazása a gyakorlatban odavezetett, hogy a fegyelmi biróság többször igen súlyos természetű, gyakran csaknem büntetendő cselekménnyel határos fegyelmi vétség esetében is mellőzi a megérdemelt hivatalvesztés kimondását, nem a kötelességérzetnek, vagy a hivatali tisztességnek laza felfogásából, hanem azért, mert az állami ellátásra való igény elvesztése nemcsak a fegyelmi vétséget elkövető birót, hanem a vétség elkövetésében ártatlan családját is a legérzékenyebben sújtja, esetleg a megélhetés lehetőségétől is megfosztja. A fegyelmi bíróságok elnökei gyakorlatukból több esetre tudnak rámutatni, amikor a hivatalvesztés kimondásában a fegyelmi bíróságot csak az ellátásra való igény elvesztésének maga után vonása korlátozta. Általános kívánságot elégít ki a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a fegyelmi