Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 4. szám - A végrehajtási törvény 176. §-áról

67 2. a föld adókataszteren alapuló telekkönyvi betétek vozetésónél, vala­mint az újonnan felvett földrészletek, ugy az eldarabolás folytán keletke= zett alrészletek ós általában minden telekkönyvezett földrészlet telekkönyvi számozásának a katasztori számozással egyeznie kell (1886 : XXIX. tez. 3. § , 33,933/9892. I. M. számú rendelet 9. §., 28,348/1910. I. M. számú rendelet stb.). Az alrészleteknek ily törtszámokkal való megjelölése azzal az előny­nyel jár, hogy a törtszámok mindenkor rámutatnak mindazokra a földrész­letekre, amelyekből minden egyes alrószlet közvetlenül vagy közvetve szár­mazott. De felette hátrányos, hogy az idők folyamában ismétlődő eldarabo­lások az eredeti számoknak betűkkel ós számokkal való ujabb és ujabb törését teszik szükségessé; ós bogy ez gyakran oly bonyolult összetett tört­számokra vezet, amelyek a telekkönyv áttekinthetőségét megnehezítik és a földrészleteknek egymástól való egyszerű és világos megkülönböztetését, ami a részletszámozásnak főczólja, meghiúsítják. Fokozódik ez a baj, amikor az el darabolást több földrészlet egyesítése (összevonása) előzte meg és az egyesitett földrészletek összesített toriüote akként kerül eldarabolás alá, hogy az alrészletek alakításánál a természetben a korábbi földrészlethatárok figyelmen kívül maradnak. Ilyenkor a telekkönyv a természetben egységes alrószletet annyi alrészletnek tünteti fel, ahány korábbi földrészletnek darab­jait az magában foglalja. Az uj földrészleteknek a községboli, illetve a részletcsoportbeli leg­magasabb részletszámot közvetlenül követő számokkal való megjelölése az imént jelzett bajt megelőzi ugyan, de viszont azzal a hátránnyal jár, hogy az uj földrészleteknek sem származására, sem térképi fekvésére nem utal, és így azoknak a térképen és a természetben való megtalálását igen meg­nehezíti. Ennélfogva az 1892 : XXIX. tez. 15. §-a első bekezdésének b) betűje alatt ós végbokozdósébon nyort fölhatalmazás alapján az előadott és a telek­könyvek vezetésénél is követendő holyszinelósi (póthelyszinolési) szabályo­kat a következőleg módosítom és egészítem ki: 1. §. Ha a telekkönyvbe felvett földrészletet telokkönyvileg két vagy több alrészletre darabolják el, az alrószlotekot a községbeli legmagasabb részletszámot a folyó sorrend bon közvetlenül követő számokkal kell meg­jelölni. Származásának és térképi helyzetének jelzése czéljából minden al­részletnek száma törést szenved az által, hogy alája mint számláló alá ne­vezőül annak az eredeti földrészletnek (törzsrészletnek) a száma jön, amely­ből az alrészlet közvetlonül vagy közvetve kelotkozett. Ha ehhez képest az eredeti földrészletnek ;t száma 5 és ezt két alrészlotre darabolják el, a köz­ségbeli legmagasabb rószletszám pedig 875, akkor az alrészletek uj számai 876 877 877 — és - - lesznek; ha pociig a ' _ számú földrészlet utóbb két alrészlotre 5 5 5 oszlik ós a községbeli legmagasabb részletszám már 987, akkor az ujabb 988 989 alrészletek számai _ ós —— lesznek, míg a 877 mint rószletszám kiesikt 5 5 Az ujabb eldarabolásnál kieső közbenső részletszámot más földrószle, megjelölésére felhasználni nem szabad. 2. §. Ha nagy területű földrészlet sok darabra oszlott, ezek további

Next

/
Thumbnails
Contents