Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 2. szám - A kártalanítási dij érvényesitéséről

te Mellékes megjegyzés volt ez csak, amelyben nem akartam szó nélkül hagyni, hogy az idézet nem egészen szabatosan van szövegezve, mert „kamat"-ról, tehát az egész időre járó kamatról szól, holott világos, hogy olyan kötelezettséget nem vállalt az adós, hogy fizeti a tökét, azután az egész időre járó kamatot és mindezeken felül még a stornódijat is. A stornódij és az egész időre járó kamat nem férnek össze, lévén a stornódij csak lejárat előtti fizetés esetében követelhető, ebben az esetben pedig bizonyára nem kell megfizetni a kamatot a lejáratig. Czikkiró urnák az eme mellékes megjegyzésemre vonatkozó észrevételeit különben nem tudtam megérteni. Konstatálom azonban, hogy magára a kérdésre vonatkozó okoskodásomat — ellenkező álláspontja daczára — egészben magáévá tette ott, ahol arról szól, hogy sorozható-e a stornódij. Idevonatkozóan alább teszem meg az észrevételemet. Előbb a stornódij mivoltát tárgyazó fejtegetésével leszek bátor röviden foglalkozni. Ellenérvelésének „vörös fonala" e részben a humanizmus, az adós védelmét czélzó törvényakarat érvényesítése. Hát ez kétségkívül nemes és tiszteletreméltó' intentio, ha — a kölcsönre szoruló adósról van szó. De ha olyan adóssal van dolgunk, aki előbb fizet, sem mint kellene — — ! A stornódijnak kamattermészetü melléktartozásként való felfogását különben igen könnyű ad absurdum vinni. Tegyük fel, hogy a melléktartozások összesen 6°/o ra rúgnak s hogy a felek nem állapodnak meg a stornóra nézve. Az ügylet teljesülése után többkevesebb idő múlva jön az adós, hogy ő lejárat előtt akar fizetni. A hitelező ragaszkodik a szerződéshez és a felbontási ajánlatot visszautasítja. Az adós alkudozik. Azt mondja, hogy ő fizet inkább stornódijat is, csak menjen bele a hitelező a felbontásba. A hitelező végre kijelenti, hogy hát jól van, beleegyezik a felbontásba, de csak ugy, hogy ha az adós 3°/o stornódijat fizet. Most mi történik ? Perelheti talán az adós a hitelezőt és kötelezheti öt a bíróság a jogviszonynak 2°/o stornódij ellenében való felbontására ? ! Vágy ha az ügyletkötéskor megállapított melléktartozások összege a 8% os maximumot kiteszi, követelheti az adós, hogy a hitelező fogadja el a lejárat előtti fizetést minden stornódij nélkül, mert hiszen a melléktartozások címén követelhető maximum már ki van merítve, stornódij tehát már nem követelhető ? ! Meg kell bizony fizetni ilyen esetben a stornódijat, ha az adós az ügyletet felbontani akarja, még akkor is, ha a melléktartozások 8°/o-os maximuma már el is van érve és az az 1877 : VIII.tcz.5. § a értelmében akkor sem volna visszakövetelhető, ha melléktartozásnak tekintethetnék. Ha már most ez igy utólag lehetséges, miért ne legyen lehetséges előlegesen, az ügylet kötésekor ? Az adós mindenesetre kedvezőbb helyzetben van, ha előre tudja, hogy mennyi stornódijat kell fizetnie, ha eszébe jut az ügyletet lejárat előtt felbontani. Zavaros felfogással fejtegeti a czikkiró ur azt a kérdést is, hogy sorozandó-e a stornódij a vételárfelosztáskor. Itt a stornódij kamatszerüségére vonatkozó nézetének nyűgében már olyan eredményre jut, hogy még a végrehajtási zálogjoggal biztosított stornódij sem sorozható, ha a 8% os maximumot túlhaladja ! Tehát, ha — mondjuk — a Kúria megítéli az együttesen 8°/o-ot kitevő melléktartozásokon felül az ezek közé nem tartozónak kimondott stornó-