Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban

15 ségek összegét jelentékenyen nem befolyásolja, lévén az első példányon tul kiállított minden további árverési hirdetménypéldányért csupán 20 fillér felszámitható. Ez nem sokat segit az adóson. De nem segit a novella 20. §-a az eddigi bajokon azért sem, mert a) nem mondja ki, hogy az árverés, jóllehet az minden más felülfoglaltató javára is rendeltetett el, mégis annak a végrehajtatónak a jelentkezésére legyen csak foganatosítható, aki az árverés kitűzését kérte, sőt a 20. §. utolsóelőtti bekezdéséből ellenkezőleg az következik, hogy nemcsak az árverést kérő foglaltató megtartási kérelméhez való csatlakozásnak van csupán helye, hanem az árverés megtartandó akkor is, ha azt olyan végrehajtató kéri a helyszínen, aki nem kérte ugyan az árverés kitűzését, de az árverés a 20. §. í. bek. értelmében azért az ő javára is elrendeltetett, de még akkor is, ha olyan végrehajtató kéri csupán az árverés megtartását, akinek javára az árverés abból az okból, mert a végrehajtást szenvedő postai feladó vevénnyel igazolta a követelés megszűntét, el sem rendeltetett; továbbá, b) mert nem mondja ki, hogy azoknak a végrehajtatóknak a neve kiteendő-e az árverési hirdetményben, akinek javára az kibocsáttatott ; c) mert az a rendelkezése, hogy a három éven belül árverést nem kért hitelezők javára az árverés el ne rendeltessék, illetve nekik az árverési hirdetmény ne kézbesittessék, a gyakorlatban a legtöbbször keresztülvihetetlen s ekként az ezzel elérni kívánt költségapasztási czélzat teljesen illusóriussá válik és d) mert a törvényszakasz nem eléggé szerencsés szövegezése azt a dilemmát is magában rejti, hogy mily elbírálás alá essék az oly foglaltatónak egyébként helyesen érvényben hagyott zálogjoga a sorrendi tárgyaláson, akinek kielégítésére az árverés a második bekezdés 1—3., de különösen 3. pontja értelmében nem volt elrendelendő ? Ad. a) Fentebb *) alatt már említve volt, hogy a gyakorlatban a végrehajtatóknak az árverés megtartása okából való jelentkezése is kétféle módon nyert figyelembe vételt. Némely bíróság gyakorlata szerint a végrehajtó bármely végrehajtató (foglaltató, felülfoglaltató) jelentkezésére megtartotta az árverést, amennyiben az 1881 : LX. tcz. 120. §-a alapján az árverés az ő javára elrendeltnek volt tekinthető, más gyakorlat szerint azonban — tekin-