Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 3. szám - A tulajdoni hányadrészt kifejező törtszám megváltoztatásáról czimű czikkhez

49 erre nekünk szükségünk van. Ezt a nagy — szerelem remélni, országosan nagy ! — egyesület ami aránylag kicsiny és — sajnos — intellektuális helyzeténél fogva sem olyan kimagasló csoportunkkal oly kiváltságos mérvben nem foglalkozhatik mint amily mérvben nekünk arra szükségünk van. Nem akar kérkedés lenni midőn megemlítem, hogy az 1882— 1883. évi mozgalmaknak talán én is voltam valami csekély tényezője. Csak azért utalok ezen körülményre, hogy az akkor szerzett tapasztalatokkal igazoljam állításaimat. Akkor tanultam meg, hogy a hivatalnoki hierarchiában az igazságügyi szakban alkalmazott tisztviselők mily kevés támogatásra számithatnak más tisztviselői karoknál. E tekintetben elég utalnom egyesületi alelnökünk czikkére és arra a közismert tényre, hogy az adó és számvevőségi tisztviselők a kvalifikácziónkat hánytorgatják, de a négy osztályos „pénzagyi titkár, kataszteri becslőbiztos" és dohánybeváltási „tiszttartó", esetleg az írni olvasni tudó közpénzügyőrből lett „főbiztos" sőt még magasabb rangú urakat nem látják meg. Nem akarom azt állítani, hogy az Országos tisztviselő egyesület vezetősége elvben nem egyformán karolja fel a különböző ágazatu tisztviselők érdekeit, de naivitás kellene ahhoz, hogy azok a pénzügyminiszteri tisztviselők, akik a mindenkori fizetés rendezést irányító pénzügyi kormányhoz oly közel állanak és az egyesület vezetésében is jelentékeny szerepet játszanak, saját érdekeiket háttérbe szorítsák s fokozott tevékenységet fejtsenek ki karunk érdekében. Ha egyesületünket megtartjuk, annak egész súlyát, egyes tagjainak minden tevékenységét a magunk érdekeben érvényesíthetjük, mint beolvadt testület pedig csak azon keretben mozoghatunk, melyet a nagy egész részünkre kijelölt. Tartsuk meg tehát a mi egyesületünket, de egyénileg igyekezzünk ami azt is támogatni, hogy a többiekkel karöltve is haladhassunk. Mindenkor az volt az álláspontom, ezt hangoztattam annak idején mint a küldöttség szószólója a képviselőház elnökénél is, hogy mi senki kárára nem akarunk kiváltságot, adózó polgártársaink rovására nem akarunk boldogulást, de lelkiismeretes, szakgzerü, fokozott tevékenységgel kérjük a megélhetés lehetővé tételét. Sem „V"' sem Klein Béla kartársam nem mondja meg minden kétséget kizáróan, hogy miként vélik az Országos egyesületbe való