Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 3. szám - Az utóajánlatról 1-2. [r.]

39 novella 27. §-át, azonban de facto nem ügy van, mert a végrehaj­tási novella 25. §-ának intenciójából kétségtelenül az én magyará­zatom következnék, a 27. §. tartalma azonban kizárja annak az én magyarázatom szerint való értelmét, E §. szerint: „Ha az árverés után 15 nap alatt valaki a megállapított, a 25. §. eseté­ben pedig a kiegészített bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét legalább egytizedrésszel meghaladó ajánlatot tesz ..." stb., első mondata — igy szól tovább Rácz Imre dr. ur — kifejezetten arra az esetre szól, ha az alapárverésen az ingatlan a kikiáltási áron vagy azon alul, — második mondata pedig arra, ha az ingatlan a kikiáltási árnál magasabb áron kelt el és a vevő ennek folytán bá­natpénzét a 25. §. értelmében kiegészítette. Ebből következik, Rácz Imre dr. ur szerint, hogy az utóajánlatot tevőnek bánatpénzül csak annyit kell letennie, amennyi az alapárverési vevő kiegészített bánatpénze volt. Már előző cikkemben kifejtettem, hogy az utóajáulat a tör­vénynek kivételes intézménye, amelyet szigornan kell magyarázni. A szigorú törvénymagyarázat szerint pedig a végrehajtási novella 27. §-ának fennebb szó szerint idézett szavaiból éppen nem követ­kezik az, hogy az utóajánlattevőnek bánatpénzül csak annyit kell letennie, amennyi az alapárverési vevő kiegészített bánat­pénze volt. Ha ezt akarta volna a törvényhozó: akkor ezt világo­san ki is fejezte volna és a 27. §-ban nem egyszerűen egész álta­lánosságban „a 25. §. esetében pedig a kiegészített", hanem ehelyett „a 25. §. esetében a vevő által kiegészített" bánat­pénz letételéről szólott volna. Ámde a végrehajtási novella 27. §-ának idézett szavai egy­szerűen és egész általánosságban minden közelebbi meghatározás nélkül „a megállapított, a 25. §. esetében pedig a kiegészí­tett bánatpénz" letételéről szólnak. E törvényhelynek szigorú magyarázat szerinti értelme (mert máskép, mint szigorúan magya­rázni a kivételes törvényes rendelkezést nem is lehet, nem is sza­bad) tehát az, hogy mindazon esetekben, amikor a 25. §. esete fenforog, vagyis amikor a bánatpénzt kiegészíteni kell, az utóaján­latot tevőnek a kiegészített bánatpénzt kell letétbe helyeznie. A 25. §. esete pedig nemcsak az alap, hanem az 1881 : LX. t.-cz. 176., 177. és 185. §-ai értelmében megtartandó ujabb és a novella 27. §-a szerinti utóajánlat eseteiben is fenforoghat. A vég­rehajtási novella 27. §-ának az a rendelkezése tehát, hogy az utó­ajánlatot tevő a »25. §. esetében a kiegészített" bánatpénzt tar*

Next

/
Thumbnails
Contents