Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 2. szám - Az utóajánlatról

Só által biztosított követelés a törvény által kedvezményezett követelések közé sorozandó-e R. R. úrnak. A valamely perben „szegénységi jog"-ot élvező peres fél az illetéki díjjegyzék 85. tételének 12, száma értelmében bélyegmentesség kedvezményével bir a perben „szügségelt segélyirntok és bizonyítványok" tekintetében is. Kézségtelen, hogy ezen az alapon megilleti az emiitett félt a bélyegmentesség kedvezménye a perben bizonyító eszközül szükséges telekvi kivonatokra vonatkozólag is. Figyelemmel azonban az ül. díjjegyzék fentidézett helyének e) betűjére az ilyen alapon bélyegzetlenül kiadott tkvi kivonat hitelesítési záradékában meg kell mondani, hogy az mi alapon adatott ki bélyegzetlenül és hogy milyen perben való felhasználás végett. A tkvi kitörlési perben való használat czéljáca az 1881 : LIX. t.-cz. 6. §-ának második bekezdése értelmében kiállítandó tkvi kivonat különben az illetéki díjjegyzék 63. tételének harmadik bekezdése alapján minden esetben bélyegmentesen adandó ki. B. J. úrnak. Ugy semmi esetre sem jó, hogy „esetleges perköltség4*, mert ez azt jelentené, hogy a pl. 500 K erejéig esetleg felmerülő perköltség. Már pedig nem ezt akarják kifejezni, hanem azt, hogy a biztosítéki alzálogjog egy bizonyos maximalis összeg erejéig az esetleges perköltségeknek a jelzálogjog bejegyzésének ranghelyén való kielégítésének biztosítására szolgál. Ha már most — helyesen — ugy mondjuk, hogy : a jelzálogjog 500 K perköltségbiztositéki összeg erejéig bekebeleztetik, vagy pedig igy : a jelzálogjog 500 K költségbiztositéki összeg erejéig bekebeleztetik, akkor e kétféle szöveg közt az a különbség1, hogy az első esetben a jelzálogjog csak perköltség biztosítására, az utóbbi esetben pedig nemcsak perköltség, hanem perenkivüli s egyáltalán mindenféle költség biztositására szolgál, Hogy a kettő közül melyiket kell adott esetben mondani, az természetesen a bekebelezés alapjául szolgáló okiratból állapítandó meg. T. K. úrnak. A tkvi betétszerk. Utasítás 124. §-a mit sem változtat a tkvi rdtás 52. §-ának a) betűjében foglalt ama szabályon, hogy a tulajdoni lapra „a tulajdonos vezeték- és keresztneve jegyzendő be. Mivel a zsidóknak ke* resztnevük nincs, „keresztnév" alatt itt inkább utónév értendő. Az a kérdés már most, hogy mi tekintendő utónévnek ? Voltaképpen valakinek az utóneve az, amely ilyenül az anyakönyvbe bejegyezve van. Mivel azonban a tkvi rendtartás nem írja elő, hogy az utóneveket a tulajdonjogi bejegyzést kérőnek igazolni kell: utónévnek azt a nevet kell tekinteni, a mely a kérelmező utónevéül a bejegyzésnek alapul szolgáló okiratban beirva van. Azt semmiféle szabály sem irja elő, hogy a nem magyar nyelvű utóneveket magyar nyelvre fordítva kell a tkvbe beírni Az tehát, aki igy járna el, ezt az eljárását semmiféle szabályra sem tudná alapítani, következéskép eljárása nem lehetne szabályszerű, már pedig csakis a szabályszerű eljárás a helyes. A fentebbiek kiegészítéséül különben megjegyezzük még, hogy ami a tulajdonosra áll, a tkvi rdtás 54. §-ának második bekezdése értelmében áll a teherlapon bejegyzett jogosítottra is ; továbbá, hogy abban az esetben, ha a betétbe tulajdonosul azt jegyzik be, aki abban a tkvben, amelyből a betétet szerkesztették, tulajdonosul bejegyezve volt, ennek a tulajdonosnak a nevét az Utasítás 124. §-ának első bekezdése értelmében — a 2 4 bekezdésektől eltekintve — ugyanúgy kell a betétbe beírni, amint az a tjkvbe beirva volt. (ugyanea