Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 2. szám - Az utóajánlatról

27 A végrehajtási novella 27. §-a szerint az utóajánlat akkor is kötelező, ha az ajánlattevő az árverésnél meg nem jelent és akkor is kötelező, ha az annak folytán tartott árverés megsemmisíttetvén, ujabb árverés rendeltetett el. Az utóajánlat tehát mindenképen oly legmagasabb igéret, amelyet a novella 25. §-a szerint nyomban ki kell egészíteni. Az Írásban beadott utóajánlati kérvényben kifejezett magasabb ígéretnek nyomban való kiegészítése a dolog természete szerint nem történhetik másképen, mint a megfelelő összegnek, a jelen esetben tehát a 867 korona 50 fillért kitevő összegnek is bírói letétbe helyezése és igy az alapárverésen 8675 koronára kiegészített bánatpénznek az utóajánlatot tevő által igért 95,425 korona árhoz mérten 9542 korona 50 fillére való kiegészítése által. Hogy ez a kiegészítés az utóajánlati árverésre nem halasztható, nyilvánvaló a novella 25. §-ából, amely szerint a legtöbbet igérő nyomban köteles a bánatpénzt kiegészíteni. De hogy az utóajánlati árverésre nem halasztható ez a kiegészítés, nyilvánvaló még a következőkből is. Tegyük föl, hogy az utóajánlati árverésen nem jelent meg az utóajánlatot tevő, de nem jelentkezett árverező sem, vagy ha árverező jelentkezett is, az utóajánlati árnál többet nem igért. Az utóajánlati árverésnél nem lehet azt mondani, hogy az utóajánlatot tevőnek Ígérete azért, mivel kiegészítési kötelezettségének eleget nem tett, figyelmen kívül marad és ő az árverésben, amelyet haladéktalanul folytatni kellene, részt nem vehet; mert a novella 27. §-a szerint az ő ajánlata kötelező akkor ís, ha meg nem jelent és akkor is, ha az árverésen az utóajánlatnál nagyobb igéret nem tétetett. De lehet-e mégis az ingatlant az utóajánlatot tevő által megvettnek kijelenteni, amikor ő, a végrehajtási novella 25. §-a által reá rótt abbeli kötelezettségének, hogy a bánatpénzt kiegészítse, eleget nem tett ? Ennek határozottan ellene mond a novella 25. §-a. Mi történjék hát ? Nem lehetne mást tenni, mint a végrehajtási novella 25. §-ának harmadik bekezdése értelmében az ingatlant mégis csak az alapárverési vevő által, mint akinek ajánlata volt a legmagasabb, a kiegészítést elmulasztott utóajánlatot tevő után megvettnek újból kijelenteni, Lám, mily furcsa helyzetet teremtünk akkor, ha nem tartjuk meg szigorúan a törvényt. De talán abban a meggyőződésben lehet az utóajánlatot tevő, hogy a végrehajtási novella 27. §-a szerint ő nem köteles a saját magasabb ajánlata után is a bánatpénzt a 25. §. értelmében kiegé-