Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 11. szám - A kártalanitási dij telekkönyvi biztositása

161 nélkül bejegyzi, mondván : a kölcsönügyletnek a kikötött idő előtt való felbontásából felmerülhető kártérítés fejében kikötött kártalanítási dij nem kamat természetű, hanem egyszersmindenkorra járó teljesitpiény lévén, annak zálogjogi biztosítása még akkor sem ütközik az 1877 : VIII tcz. 3 §-ába, ha ezzel együtt a kamat a 8u/o-ot meghaladja. Ellenben a debreczeni kir. tábla a Magyar Pénzügy 39. számában közölt jogesetben elfogadta az elsőbiróságnak azt a jogi álláspontját, -hogy 8% kamaton felül kártalanítási dij be nem kebelezhető, mert az 1877 : VIII. tcz. 3. §-a szerint a kamatba minden melléktartozás beszámítandó. Sőt a kir. tábla még az elsőbiróságnak azt az indokát is magáévá tette, hogy a kártalanítási dij kötbér jellegével bir, ami pedig éppen nem helytálló kijelentés. Mert a kötbér arra az esetre kikötött szolgáltatás, ha az adós nem, vagy késedelmesen teljesít; ellenben, ha az adós a hitelező érdekében is kötött szerződéses határidő előtt teljesít, akkor az ezért előre megállapított kártalanítási összeg érdekmegtérités lesz ugyan, de nem kötbér. A legfelsőbb bíróságnak, a kir. Kúriának joggyakorlata is ingadozó. Az 1907 nov. 14. kelt 4491/1906. sz. határozatában azt mondotta ki, hogy a stornódij (kártalanítási dij) is olyan haszon, melynek adására az adós a tőke visszafizetésén kivül kötelezettséget vállalt és így az 1877: VIII. tcz. 2. §-a szerint kamat jellegével bir és így azzal együtt nem haladhatja meg a kamat a 8°/o-ot, amiből folyólag a 8% kamaton felüli 3% stornódij az elárverezett ingatlan vételárából nem sorozható. Ellenben ugyancsak a kir Kúria 19U5 ápr. 17. 1262/1904. v. sz. a. kelt határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a stornódij czélja az, hogy a hitelező javára ellenértékül szolgáljon arra az esetre, ha tőkéjének gyümölcsöztetése az adós akarata folytán szűnik meg a kilátásba vett időpont előtt. Ugyanígy fogja fel a kir. Kúria 1909 márcz. 24. 4090/1908. sz. határozatában a kártalanítási dij jogi természetét, amikor kimondta azt, hogy kamatozó törlesztéses kölcsönöknél a hitelező érdekében kikötött törlesztési idő az adóst nem zárhatja el a tőkének idő előtti visszafizetésétől, azonban a hitelezőnek jogos igénye van ahhoz, hogy a kölcsönnek a lejárati idő előtti visszafizetése esetében megfelelő kárpótlást követelhessen és mert Vy karpótlás fejében stornódij köttetett ki, ennélfogva ez a stornódij a hitelezőt az időelőtti visszafizetés folytán megilleti. Ha azonban a kir. Kúria elfogadja, hogy a stornódij a tőke ídőelőtti visszafizetéseért járó kártalanítás a hitelező részére, akkor az nem jár a tőke használatáért és így nem is lehet kamat, aminek azután azt kellene jogi következményéül a kir. Kúriának is elfogadnia, hogy a kártalanítási dijra az 1877: VIII. tcz. 2. és 3« §*ai nem alkalmazhatók.