Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 11. szám - Telekkönyvi korlátozás - hivatalból 1-2. [r.]

15S Kétségtelen, hogy ha a lejárat ideje szerződésileg megállapíthatott, akkor a hitelező a teljesítést a lejárat ideje előtt elfogadni nem tartozik. Joga van tehát az ilyen időelőtti teljesítést visszautasítani. Erről a jogáról mond le a hitelező, amidőn késznek nyilatkozik az időelőtti teljesitésést is elfogadni. Ez a lemondás azonban pénzintézetek részéről nem történik ingven, hanem arra való tekintettel, hogy a lejárati idő a hitelező jav úr a állapíttatott meg, ellenérték fejében. Ez az ellenérték: a stornódij. (Stornó = a jogviszony felbontása; stornódij = a jogviszony felborításáért járó díj.) Hogy ezt az összeget a hitelező azon az alapon számítja és köti ki, hogy minő kára származhatik az időelőtti teljesítésből, az a hitelező belső dolga, lemondási dija mennyiségének indoka. Teljesen egyetértek ennélfogva a fenti czikkekben nyilvánított azzal a nézettel, hogy a stornódij nem tartozik az 1877: VIII. tcz. 2. §-a első bekezdésében meghatározott „melléktartozás" fogalma alá. Melléktartozás e törvényhely értelme szerint az, amely a főtartozás (a tőke visszafizetése vagy visszatérítése) szerződésszerű teljesítésén felül, — vagy a főtartozás szerződésellenes nem teljesítése esetén terheli az adóst. Az első kategóriába nem tartozik a stornódij, mert ilyent a főtartozás szerződésszerű teljesítése esetén az adós fizetni nem köteles; de nem tartozik a második kategóriába sem, mert a nem teljesítés nem szerződésellenes. Szóval a stornódij az adóra nézve nem tartozás (nem köteles az adós ilyen dijat fizetni) — hanem ennek a díjnak ellenében joga van időelőtt fizetni. A stornódij tehát az adóst illető jognak az ára. Ha tehát „a zálogjogot X. kölcsöntőke, ennek Y. % kamatai. Z. törlesztési résztési részletek és 3% kártalanítási dij erejéig kérik bekebelezni" és a telekkönyvi hatóság a bekebelezést elrendeli, „egyben azonban — az 1877: VIII. tcz.-re való utalással — hozzáteszi : „ugy azonban, hogy ezen kamatok és kártalanítási dij együtt a tőke évi 8%-át meg nem haladhatják" : az ily határozat a fent előadottaknál fogva helytelen. Helytelen volna akkor is, ha a „kártalanítási dij melléktartozásnak volna tekintendő, mert az a hozzátétel, hogy „ezen kamatok és kártalanítási dij együtt a tőke évi 8%-át meg nem haladhatják" az 1877: VIII. tcz. 3. §-ának második bekezdése értelmében csakis akkor volna helyén, ha a melléktartozások nem százalékban, hanem határozott összegben volnának kifejezve. A „tőke évi 8%-át" sem helyes beszéd, mert