Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 1. szám - A végrehajtási törvény eltörölt 156. §-a

9 tek mikor pénzecskéjüket megkapták, de ma már bajosan tudnám ezt az esetet megismételni. Tudjuk és ismerjük bíróságaink gyakorlatát. A tulajdonközösség megszüntetési pereknél rendszerint kölcsönösen megszüntetik a perköltséget. A dolog természete hozza magával, hogy rendszerint a kisértékü ingatlanoknál bonyolult a közösség kérdése. Ha már most ilyen kisértékü ingatlan közössége megsziintettetik, gyakran előfordul, hogy 3—4 perbeli képviselő dolgozik ezen az ügyön. Egy ilyen rendes per költsége kiteszen megközelítőleg 200 koronát. De néha sokkal többet is. Sajnosán tapasztalom, hogy a kisértékü ingatlanoknak tulajdonközösség megszüntetése sok esetben olyan aránytalan költségeskedéssel jár, mely végeredményben felemészti az egész perértéket. A felek a per végén szomorúan tapasztalják, hogy nem marad semmijük vagy pedig jelentéktelen része vagyonuknak. Kétségtelen az a tény is, hogy ez az eljárás drágasága mellett rengeteg hosszadalmas is. A nagyobb értékű ingatlanok és azok tulajdonosai elbírják a költséget, de hiszen ezeknél a 156. §. nem volt igénybe vehető. Őszintén szólva, azt tapasztalom, hogy a V. T. 156. §-ának eltörlése éppen az ellenkező eredményt szülte. A birósag a legtöbb esetben igen hamar készen van az ő ismert indokolásával, hogy a tulajdonközösség megszüntetése az összes társtulajdonosok érdekében lévén, a perköltséget kölcsönösen meg kell szüntetni. Ha az ember ott él a kis emberek körében és résztvevő szívvel látja és hallja bajaikat, akkor látja csak, hogy egy ilyen aránytalan költségeskedéssel járó eljárás milyen pusztítást visz véghez közöttük. Hátha még külföldre kell kézbesittetni fordított kereseteket vagy ügygondnokokat kell fizetni. Ha a törvényhozás eltörölte a V. T. 156. §-át, ugy kötelessége volna gondoskodni egy gyors, igazságos és olcsó eljárási módról, mely a kis ingatlanok tulajdonközösségének megszüntetését lehetővé teszi. Azt tehetne ez ellen felhozni, hogy hiszen az esetek többségében a társtulajdonosok jól felfogott érdeke úgyis valamely helyes, józan, perenkivüli eljárásra ösztönzi őket. .Sajnos de a való élet az ellenkezőt mutatja. Minél kisebb a vagyon, annál nagyobb a ragaszkodás hozzá, annál nehezebb a megosztás és értékesítés. Bizton reménylem, hogy t. ügyvédtársaim csak meg fogják erősíteni ezen tapasztalomat.