Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 10. szám - Egyről-másról (Folytatás.)

143 a haszonvétel tekintetében a földesúr és jobbágya közt közösség létesült. Ezektől lényegesen eltérő rendelkezést tartalmaz a „Bánsági Úrbér" III. fejezete 1. §-ának 1. pontja, amely a bánsági jobbágyok részére az őket addig is megilletett azt a kedvezményt állapítja meg, hogy ők hetenként a földesúr által meghatározandó egy vagy két napon a földesúr erdejében tüzelőfa gyanánt — fizetés vagy más viszontszolgáltatás teljesítése nélkül — száraz hulladékfát szedhetnek. Ámde ugyanezt a kedvezményt nyújtja általában a szegényeknek már az emiitett úrbéri szabályzat létrejöttét megelőző időben, 1769. évi deczember hónap 22-én kelt erdőrendtartás 46. §-ának következő intézkedése is: „Quamquam admodum iustum, aequumpue sit, ut pauperibus hinc inde sparsim iacentia ligna minora, quae nempe absque securis aut ullo alio adminiculo nudis manibus super genu frangi, aut fracta iam et iacentia colligi possunt, duabus in hebdomada, e. c. Lunae ac Jovis, aliisve pro placito sylvae possessorum constituendis diebus, vei festő in has dies incidente, sequente mox die legenda et in dorso domum deportanda concedantur." De az országos levéltárból beszerzett iratok között feltalálható „Bánsági Úrbér" tervezete III. fejezetének 1. §-ára vonatkozó indokolás kifejezetten utal arra, hogy a tervezet a magyar urbérben foglalt faizási jogszabályokkal egyező rendelkezések felvételét főleg azért nem tartotta helyesnek, mert a bánsági jobbágyoknak „már úgyis" joguk volt száraz hulladékfát szedni, felesleges volt volna tehát őket uj szolgálniánnyal terhelni, ez pedig mellőzhetetlenné vált volna az esetre, ha a földesúr jövőre a jobbágyokat elegendő fával látná el. Ez azonban az indokolás szerint azért sem volna helyes, mert a földesurat jövőre a különben is gyéren előforduló erdők letárolására kényszerítené, ha pedig ezt a földesúr nem tenné, akkor a jobbágyok agy sem jutnának a már meglevőnél kedvezőbb helyzetbe. Ezt az indokolást és vele kapcsolatban az 1780. évben kibocsátott „Bánsági Úrbér" III. fejezete 1. §-ának a hivatkozott tervezettel azonos szövegét az 1769. évi erdőrendtartás 46. §-ának fentidézett rendelkezésével egybevetve, kétségtelen, hogy ez utóbbiban minden szegény ember javára fizetés és egyébb viszontszolgáltatás nélkül megengedett száraz hulladékfaszedés volt az a kedvezmény, amely a bánsági jobbágyokat az emiitett úrbéri szabályzat hatályba lépte előtt „addig is" megillette s amelyet az a szabályzat III. fejezete l. §-ának 1. pontjában a bánsági jobbágyok részére megállapított s illetőleg fenntartott. Mig tehát ez a kedvezmény természeti esélyektől függő s felettébb korlátolt voltánál fogva a tűzi faizási jognak fentebb körülirt rendeltetését be nem tölti, úrbéri természetű kedvezménynek már azért sem tekinthető, mert nincs a kedvezményezettek úrbéri minőségéhez kötve, amennyiben nemcsak az úrbéreseket, t. i. a telkes jobbágyokat és úrbéri zselléreket illette meg, hanem