Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 9. szám - Érdekes felfogás a főnöki hatáskörről

132 Ugy a bélyegkötelességnek, mint a bólyegmentességnek eseteit a pénzügyi jogszabályok vannak hivatva meghatározni. Azokban az esetekben is tehát, amelyekről a levélben hivatkozott 8293/1882,28881/1882,22841/1888, 13422/1884, 20875/1903 és 13643/1905 IM. sz. és egyéb (jelesül még- a 22985/ 1885, 12571/1894, 6758/1897, 61543/1899 IM. és 3235/1880 IM. E. sz.) rendeletek szólanak, a bélyegmentességet nem ezek a rendeletek, hanem az iMetéli i dijjgyzók egyes tételei, illetve külön törvéyos szabályok állapítják meg. Ezt a jelzett rendeletek is — az egyetlen 20875/1903. IM sz. rendelet kivételével — világosan kifejezésre juttatják, amennyibon a bélyegmentességet minden esetben arra alapítják, hogy azt az illetéki díjjegyzék vagy valamelyik törvénynek különös rendelkezésű mondja ki (Az e tekintetben kivételt tevő 20875/1103 IM. sz. rendeletről is kétségtelen, hogy a bélyegmentességet az illetéki díjjegyzék 57. tételére állapította.) Ezek a rendeletek tehát voltaképon magyarázó rendeletek, a melyek az adott esetekben felmerült kételyek eloszlatása végett mutatták ki, hogy mi alapon kérhotők bélyegmentesen a tkvi kivonatok. Korántsem következik ennélfogva a bélyegkötelezettség pusztán abból a körülményből, hogy valamely esetre vonatkozólag a szóban forgő rendeletek a bélyegmentességet nem mondják ki. Arra nézve tehát, hogy a jelen esetben kért tkvi kivonatok kiadhatók-e bélyegmentesen, elsősorban szintén az illetéki díjjegyzék az irányadó. Az illetéki díjjegyzék 79. §-ának c, betűje szerint azok az okiratok, „melyeknek kiállítását a hatóságok és hivatalok kizárólagosan hivatalos czólokra kivánják .... bólyegmentesek". Ez a tétel a szóban esetre teljesen ráillik. Minthogy ug>anis ebben az esetben a tkvi kivonatokat községi illetőségi ügyben való felhasználás végett kérték, — kétségtelen, hogy hivatalos czélra kívánták azoknak kiállítását. Az a körülmény, hogy o czélt tárgyazó hivatalos eljárásban „magán vagyoni érdok" is szoropet játszik, — itt különbséget nem tesz, a tkvi kivonat bélyogmentességo különben sem függ általában ettől a körülménytől. Az illetéki díjjegyzék 63. tótele szerint pl az 1881 : LIX. tcz. 6. §-a értelmében kiállítandó tkvi kivonatok bélyegmentesok, — már pedig kétségtelen, hogy az idézett törvényszakaszban említett perek kizárólag magán vagyoni érdek kielégítésére irányulnak. Az illetéki díjjegyzék 76. tételének c, betűje értelmébe a hatóság által hivatalos czélra kórt okirat bélyegmentes, a hatóságnak tehát csak azt kell kimutatni, hogy hivatalos czélból van csüksége a bólyegmentesen kórt tkvi kivonatra. — azt azonban nem kell igazolnia, hogy a megjelölt czélra a kivonat valóban szükséges, A tkvi hatóságnak tehát nem áll jogában az Ilyen kérelem teljesítését azért tagadni meg, mert nézete szerint tkvi kivonatra a közölt czélból szükség nincs. Mindezeknél fogva a fennforgó osetbon a tkvi kivonatok bólyegmentesen agálytalanul kiadhatók s ki is adandók voltak. Nem hagyhatjuk szó nélkül levélének azt a részét, a melyben azt mondja, hogy a községi illetőség kérdéso „legtöbb esetbon akkor vetődik fel, mikor valaki huzamosabb ideig egy községben lakik és a községi lakosokat megillető kozs javadalomból (erdő, legelő, nádas) akar része* Bülni". Javadalom az egyházjogi értelemben vett beneficium magyar elneve* zése. Javadalom alatt az egyházjoggal összhangzásban a hivatalnok eltar* tására szolgáló vagyont értik. A község tulajdonát tevő erdő, legelő ós nádas tehát, — amennyiben nem az annak használatában esetleg szintén ró* szesülő községi hivatalnokokról van szó — javadalomnak n^m mondható. Még kevósbbó mondható természetesen javadalomnak a volt úrhémseki a közbirtokosság vagy más közösségek közös erdeje, legelője ós nádassá.