Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 9. szám - Az utóajánlatot tevő által előlegezendő ujabb árverési költségekről

122 jelenni avagy ott magukat képviseltetni fogják-e ? s nem élnek-e á 169. §-ban kifejezett abbeli jogukkal, hogy írásbeli beadványban avagy jegyzőkönyvbe vett nyilatkozatban azt jelentik be, hogy magukat az árverésen képviseltetni nem akarják, de az árverés foganatosítását kívánják. Valljuk be csak egész őszintén, hogy a legtöbbször egyedül a költségszaporitás az a vonzerő, ami a végrehajtatókat és a csatlakozott végrehajtatókat az utóajánlati árverésen való megjelenésre ösztönzi. Ha pedig abból a czélból jelennek meg ott, hogy maguk is árvereljenek : akkor a saját érdekükben történt megjelenésük költségeinek az árverési tömeg vagy az utóajánlat tevő által való megtérítését csakugyan nem követelhetik ; mert ez nem lenne se igazságos, se méltányos. Az 1881 : LX. tcz. 187. §-ának fenállása alatt már egységessé és egyöntetűvé kialakult joggyakorlatot alaposan megbolygatta és összezavarta a végrehajtási novella 27. §-ának az a rendelkezése, hogy az utóajánlat tevő „az előbbi árverés költségeihez mért összegben tartozik az ujabb árverés költségeit előlegezni'' s ellentétes törvénymagyarázatokra és ezek következményekép ellentétes bírói határozatokra szolgáltatott okot, ugy az alsó, mint a felsőbíróságoknál. Vájjon ezzel a szerencsétlen szövegezéssel azt akarta volna a törvényhozó, hogy az utóajánlattevő ezentúl a végrehajtató és a 166. és 167. §§. eseteiben a csatlakozott végrehajtatok költségeit is előlegezze ? ! Lehetetlen, hogy ezt akarta volna ; mert akkor azt világosan kifejezte volna. De minthogy a novella 27. §-a sem szól a végrehajtató és a 166. és 167. §§. eseteiben a csatlakozott végrehajtatok megjelenésével fölmerült költségek előlegezéséről, hanem épen ugy, mint az 1881 : LX tcz. 187. §-a csak az ujabb árverés költségeiről: a helyes törvénymagyarázat szerint a novella 27. §-ának sem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy az utóajánlattevő ezentúl is az ujabb árverés költségeit tartozik előlegezni, vagyis azokat a költségeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az ujabb árverés megtartható legyen. Azzal, hogy az ujabb árverés költségeit az előbbi árverés költségeihez mért összegben mondotta előlegezendőnek : nem akarhatott a törvényhozó egyebet, mint csak azt, hogy az előlegezendő ujabb árverési költségek összegét közelebb határozza meg oly módon, hogy tudja az utóajánlattevő, miszerint neki az ujabb