Telekkönyv, 1909 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1909 / 6. szám - A telekkönyvi ügyek elintézése

122 zsát és állásfoglalását szigorú jogi szempontból dönthetetlenül megindokolja. Mindenekben csatlakozom az illustris czikkiró úr nézetéhez és csak arra veszek bátorságot, hogy a kérdéshez gyakorlati szempontból szóljak hozzá. A tlkvi ügyek vitele terén több éven át tett tapasztalatom s a kezemen megfordult ezer, meg ezer telekjkönyv tartalma arra tanított meg, hogy a tlkvi ügyek elintézését nem szabad a biró kezéből kivenni, nemcsak, hanem a tlkvi ügyek intézésével foglalkozó birák kiképzésére is nagyobb gondot kell fordítani. Hisz még ma is, a tlkvi bejegyzésnek birák által való elrendelése aerájában rettenetes bejegyzésekkel, sőt szokássá csontosodott abususokkal találkozunk. Ezek közül csak néhányat említek meg; mint pl. azaz eset, amikor a haláleset felvételi ív alapján s a tlkvi rts 74. §-áuak alkalmazásával az örökösök javára a hagyatéki ingatlanra az „örökvételi jog a 74 §-ban körülírt fentartással" bekebeleztetett; vagy az a szokás, hogy a jószágtestből eladott egy parczellát, vagy a megosztott parczellát nem jegyezték le, hanem arra, vagy annak eladott részére ugyanazon tlkjkvben csak előjegyzést adtak, ez által fejtörésre adván okot a szerencsétlen hiva.talí utódnak, hogy miképen igazoltassa ezt az előjegyzést. Megemlítem azt a megcsontosodott és meglehetősen elterjedt szokást is, hogy a követelés engedményezése esetén a követelés tulajdonjogát szokták az engedményes javára bekebelezni, az engedményezés feljegyzése helyett; hogy az özvegyi haszonélvezeti jogot, mint élethossziglani haszonélvezeti jogot szokták bekebelezni és hogy a haszonélvezeti jognak adásvételét conamore bekebelezik, mintha személyes szolgalom nem is lenne a világon; hogy az előjegyzés igazolásától és nem igazolásától függő tulajdonjogi bekebelezések közt külörnbséget nem tesznek, hogy a sorrendi tárgyalások alkalmával a több jószágtest vételárát összecsapják s a felosztást egy comlexumban eszközlik, nem törődvén külömbözően terhelt voltukra, mert hisz a követelések úgyis kitelnek ; hogy a vh. törvény megboldogult 156. §-a esetében, ha sok volt a tlkvi társtulajdonos, azok értesítését — kényelmi szempontból — mellőzték; hogy a sorrend megállapításainál rendszerint nem ügyeltek a bekebelezett követelések biztosítéki jellegére ; hogy még a legújabb időben is rendeltek el ilyen bekebelezéseket „N. N. örökösei vagy utódai javára a tulajdonjog", vagy „N. N. és társai javára" a zálogjog bekebeleztetik; hogy minden scrupulus nélkül és az 1877. évi 8.