Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellához

297 Hát bizony semmiféle törvényes aíapja sincs annak a kijelentésnek, hogy „a végrehajtató bánatpénz nélkül árverelhet." A vhtási törvény 170-ik §-ának első bekezdése szerint „az árverelni szándékozók", tehát mindenki, aki árverelni szándékozik: bánatpénzt tartozik letenni, vagy ezt igazolni. Ez alól a kötelesség alól a vhtási törvény senkit sem ment fel, tehát a végrehajtót sem. Még az egész jószágtest elárverezése esetében (156. §.) a nem vhtást szenvedő tulajdonostárs is, noha ö a jutalékára eső vételárhányadot a 158-ik §. szerint megfizetni nem köteles. Nem is volna indokolt, hogy a végrehajtató (és hozzá még melyik végrehajtató ? mert több is lehet) a bánatpénz fizetésétől felmentessék. A bánatpénz kikötésének áz a czélja, hogy biztosítsa a legelőnyösebb igéret beváltását. Hogy ez megtörténjék, az nemcsak a végrehajtatóknak érdeke, hanem a többi hitelezőknek és a végrehajtást szenvedettnek is ! Mi történhetnék abban az esetben, ha a végrehajtató nem volna köteles bánatpénzt fizetni ? Az, hogy ha mint vevő az árverési feltételeknek eleget nem tenne s e miatt a 185-ik §. szerint ujabb árverés rendeltetnék el: nem volna „elvesztett bánatpénz", amit az uj vételárhoz lehetne csatolni. Már pedig a vhtást szenvedő és a többi jogosultak csak nem juthatnak kedvezőtlenebb helyzetbe amiatt, mert a végrehajtató és nem más tette a legmagasabb ígéretet ? ! Tessék csak abból a nyomtatványból azt a részt kihúzni, mert különben még a 179-ik §. első bekezdésének e) betűjében meghatározott semmiségi ok származhatik belőle. J. D. telekkönyvvezető urnák. Kérdésére czikkben válaszolunk. F. L. urnák. Nagy tévedés azt hinni, hogy a betétszerkesztő bizottság bírói tagja semmiféle körülmények között sem köteles a betétek tényleges szerkesztését végezni, mert ez a bizottság telekkönyvvezetői tagjának kizárólagos kötelessége s a biró csak az elkészített betéteket köteles felülvizsgálni. A betétszerkesztésben — amint ez az elnevezés maga is világosan kifejezi — a legfontosabb teendő a betétek tényleges megszerkesztése. A többi betétszerkesztési munka (tervkészítés, azonosítás, tárgyalás) csak előkészítője a tényleges szerkesztésnek. A tényleges szerkesztés korántsem kezelési teendő. Jogi — még pedig alapos jogi — tudást igényel ez a munka. Nem derogálhat ez egyetlenegy itélöbirónak sem, ha mindjárt a formája különbözik is a többi birói teendők formájától. Mert csak a forma más, a tartalom jelentősége, értéke, súlya nemcsak hogy fölér a többi, más természetű birói teendők színvonaláig, hanem ezek közül akárhánynál még azonfelül is emelkedik. A kész betétek felülvizsgálása voltaképen a szerkesztés keretében fekvő, szóval szintén szerkesztési munka. A legszorosabb értelemben vett szerkesztésnél egy cseppet sem magasabbrendü teendő. Lényegileg a szerkesztés megismétlése. Előzetes utasítás — megalkotás — nélkül széltében hány meg hány birói határozatot fogalmaznak a segéd- és kezelőszemélyzethez tartozó tisztviselők (dijnokok is !) és vajon eszébe jutott eddig valakinek azt mondani, hogy ez nem birói munka?! Csodálatos, hogy egyesek számára a fennálló szabályok csak a felfogásukkal egyező részeikben léteznek! Mert miből sarjadzott ki és táplálkozik az a balhiedelem, hogy a beté' tek tényleges szerkesztéséből egyedül a más által már elkészített betétek felülvizsgálása olyan teendő, amely még valahogy összefér a birói méltósággal?