Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 11. szám - Az új végrehajtási törvény (1908 : XLI. t.-cz.) 2. §. 10. pontjának értelmezéséhez

248 ha nagyobb mennyiségben, vagy sokkal értékesebb minőségben ta­lálható, mint amilyennel középsorsu ember rendelkezni szokott." Dr. Imling Konrád igazságügyminiszteri államtitkár „A végre­hajtási törvényt módositó és kiegészitő 1908. évi XLI. törvényczikk magyarázata" czimü füzetében a 10-ik oldalon a 2. §. egyes pont­jaira általában megjegyzi, hogy „azt, vájjon az azokban használt elnevezések alatt az egyik vagy másik ingóságot érteni kell-e vagy sem, valamint eddig ugy ezentnl is gyakran esetenkint a végre­hajtást szenvedő állásához, családi s vagyoni viszonyai­hoz, a helybeli szokásokhoz és egyéb körülményeiéhez képest kell majd esetről-esetre elbirálni.íí íme maguk a szakemberek is eltérő módon értelmezik az uj végrehajtási törvény eme pontját, ami nagy veszedelmet hord mé­hében ; mert jogbizonytalanságot szül. Már pedig az igazságszolgáltatásnak legfőbb érdeke, hogy mi­előbb egységes joggyakorlat alakuljon ki ; mert csak igy lehet elejét venni annak a szörnyű állapotnak, hogy ugyanaz a törvény­hely különféleképen értelmeztessék és alkalmaztassák. Meg 'kell tehát állapítani, hogy melyik értelmezés a helyes ? De hogy ezt tehessük, a törvény (1908 : XLI. t.-cz.) czélját és szavait kell tüzetesen szemügyre vennünk. A törvény ezélja a Günther Antal m. kir. igazságügymi­niszter, által az országgyűlés képviselőházához beterjesztett, 1907. évi július hó 5-ikén kelt 567. számú törvényjavaslat indokolása szerint a végrehajtást szen vedő vagyoni existentiájának lehető kímélése volt. A törvénynek ez a ezélja pedig kizárja a szóban levő tör­vényhely szövegében kifejezett „szükséges^ szónak szűkebb vagy legszübb értelemben való magyarázatát. Nincs tehát semmi alapja dr. Márkus Dezső legszűkebb érte­lemben vett magyarázatának. Igazán nem értem, hogy mi vitte rá őt arra a kijelentésre, hogy a szóban levő törvényhelynek ezt a rendelkezését a végre­hajtást szenvedő szempontjából a legszigorúbban ke\\ értelmezni, hogy a törvény az adóst csak áltól akarta volna megóvni, hogy ugy szólván meztelenül további keresetre és; önfentartásra képtelenül kerüljön ki lakásából a végrehajtás következtében, hogy a foglalás alól kivételnél csakis annak az inditó oknak és szándék­nak a határain belül szabad maradni, miszerint az adós mindené­től megfosztható ne legyen és hogy fekvőhely, ruha, védő fedél

Next

/
Thumbnails
Contents