Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 4. szám - Adatok a telekkönyvi ügyvitel egyszerűsítéséhez

§8 zéknek vezetése jár ? Ha azt a sok időt, melyet a vétiveknek ebbe a jegyzékbe bevezetésére és kivezetésére elpazarlunk, másra fordíthatnánk, nem kellene többé azon törni a fejünket, miként dolgozzuk fel a restaneziát. Pedig ugyancsak a fentebb hivatkozott som. ügyv. szab. már ezt a jegyzéket is beszüntette a bíróságok polgári osztályánál s ha ott azt nélkülözni lehet, vájjon a telekkönyvi osztálynál miért ne lehetne ? Hisz a vétivek beérkezését és a szabályszerű kézbesítést enélkül is kellőkép .ellenőrizni lehetne, ha az irattárnoknak kötelességévé tétetnék, hogy az irattározandó ügydarabokat csak akkor helyezze el végkép az irattárban, ha az összes vétivek beérkeztéről meggyőződött, addig pedig ezen ügydarabokat irattári szám szerint rendezve valamely kéznél levő alkalmas helyen lehetne elhelyezni. Ezen eljárás mellett az irattárnok is megmenekednék attól a fáradságtól, hogy a legtöbbször egyenként beérkező vétiveknek az aktához csatolása végett a már irattárba helyezett ügyek vaskos, nehéz csomagjait előszedegesse és visszarakosgassa. De ha a vétivek ellenőrzésének ezt a módját nem is találnék kielégítőnek, még abban az esetben is igen sok munkát meg lehetne takarítani a kézbesítési jegyzék 3. rovatának teljes elhagyásával, amely ezt a czimet viseli: .,A fél neve, kinek részére a kiadmány kézbesítendő" s amelynek kitöltése a lehető legszembeötlőbb időpazarlás, mert semmiféle gyakorlati czélja nincs s emellett igen sok munkát igényel, ugy, hogy a kiadói teendők javarészét képezi. Tökéletesen ugyanazt a czélt érnénk el, ha a jegyzék többi rovatainak kitöltésével bevezetnénk a vétivek iktatószámát, a hatóság nevét, melyhez elküldetett, a kiadás napját és a visszaérkezés napját. Ezen módosítással a jegyzék vezetésére fordított eddigi munkának legalább is 4/5 részét meg lehetne takarítani. Ugyancsak a kiadói teendőket egyszerűsítendő el lehetne törölni azon rendelkezést, mely szerint a kézb. jegyzék illető sorszáma az ügydarabra ráírandó s a postakönyv lapszáma a kiadókönyvbe bevezetendő, mert,, ha a kiadás napját az ügydarabon és a kiadókönyvben feltüntetjük, ezzel már elértük azt a czélt, hogy ha esetleg később felmerül a kérdés, vájjon a keresett szám tényleg kiadatott-e, azt a jegyzékben és postakönyvben gyorsan feltaláljuk ; csak oda kell fordítani mindegyikben azon lapra, ahol az adott dátummal ekszpediált darabok az iktatószám sorrendjében bevezetve vannak. Ez tehát oly világos, hogy bővebb magyarázgatás igazán fölösleges volna.